Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez
kötni. Vizsgálódásunkat kiterjesztettük a 16-19. századi kiadatlan levéltári forrásanyagra is, de - tekintettel beláthatatlan tömegére - kizárólag csak településtörténeti vonatkozásban. Felhasználtuk a 16. századi dicalis és egyéb összeírásokat is. Nem törekedtünk viszont teljességre a végvárak, a végvári harcok történetének a leírásában sem, csupán a régészeti jellegű adatokat (építkezés, átépítés, illetve rombolás, pusztulás stb.) gyűjtöttük össze, vagy azokra voltunk tekintettel, melyek a környék falvainak pusztulását eredményezték, vagy eredményezhették. A hódoltság utáni forrásokból (családi levéltárak, határjárások) elsősorban a korábbi állapotokra, az elpusztult falvak helyére, a régészeti objektumokra (földvár, sánc stb.) gyűjtöttünk adatokat. Mindezek ismeretében helyszíni szemlék során, régészéti terepbejárásokkal próbáltuk meg hitelesíteni, pontosan helyhez kötni a forrásokból megismert középkori településeket. Az egyes lakott helyeket a mai közigazgatási beosztásuk szerint csoportosítva tárgyaljuk. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik munkámban tanácsaikkal, segítségükkel támogattak. A dolgozat témája Draveczky Balázs ötlete volt, a legtöbb szakmai segítséget Torma Istvántól kaptam, aki terepbejárási tapasztalataival és anyagismeretével támogatta munkámat. Sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem László Gyula egyetemi tanár elvi útmutatásai nyomán, és ezúton köszönöm meg a lektorálás során nyújtott sokoldalú segítségét is. A terepbejárások anyagi terheit az MTA Régészeti Intézete vállalta magára, lehetőségét pedig Bakay Kornél megyei múzeumigazgató szívessége teremtette meg. A térkép Nagy Ernő munkája. Végezetül köszönet jár mindazoknak, akik helyismeretükkel, gyűjtéseik eredményének feltartásával voltak segítségemre, elsősorban Vértes Györgynek (Barcs, művelődési ház) és Arató Bélának (Babócsa). Babócsa Első említése 1193-ból való. A fehérvári keresztesek oklevelében, Szulok birtokkal kapcsolatosan a Boboucha-m vezető út is szóba kerül. 10 A 13. század első felében ismereteink jelentősen gyarapodtak. 1231-ben a pécsi káptalan előtt Budur comes idősebb fiainak, Jakabnak, Kozmának és Petkének jut osztályrészül, mint a körülötte fekvő nagyobb birtoktest „predium principale"-ja. u 1248-ban, Verőce határjárásakor már egyházát is említik. 12 1250ben szintén határjárásban szerepel, (Tarnóca) és újból a Szigetvárról Csurgóra vezető úttal kapcsolatosan olvasunk róla. 13 A pápai tizedjegyzék tanúsága szerint Babócsa a segesdi főesperességbe tartozott és 1334-ben György nevű papja 50 garast fizetett. 14 1348-ból származik első biztos értesülésünk monostoráról, mely benedekrendi volt. Egy peres ügyben „fráter Johannes abbas de Babocha" szerepel. 10 1369-ben Miklós nevű tulajdonosa kénytelen elzálogosítani, 10 ő azonban már nem a korábbi birtokos Tiboldnemzetség sarja. 1 ' 1390-ben IX. Bonifác pápa a babócsai parochiális egyházat felkeresőknek búcsút engedélyez, innen tudjuk, hogy temploma Szent Egyed tiszteletére volt szentelve. 18 Egy 1395-ben kelt oklevél szerint a Prodaviz-i családnak is voltak itt bizonyos birtokai és állatállománya. 10 Három évvel később már több részletet is megtudhatunk történetéből: ismét egy nagyobb birtoktest központja, melyhez a többi között Komlósd, Zederegh, Décse, Péterhida, Nyires,
