Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez

bizonyítási eljárás után ítélte vissza Hahóti Boldizsárnak birtokait és a hatalmaskodó babócsai várnagy' urát, Marczali Jánost perbeidézte,

114 1488-ban Boldogazzonfalva-i Thompa László özvegye volt részbirtokos Bakházán,

115 1508-ban ugyanő zálogosítja el Zekel Pálnak összes e tájon fekvő birtokait.

110 A jelek szerint azonban a Hahótiak is megőrizték itt korábbi birtokaikat, mert 1510-ben egy Bakházán kelt oklevél bizonyítja, hogy Hahóti Ferenc Márton pácodi plébánosnak és teleki alesperesnek elzálogosítja 50 forintért a környéken lévő részeit.

11

' 1515-ben pedig már Márton alesperes zálogosítja el Hahóti Ferenc birtokait Perneszi Jánosnak és testvéreinek.

110 1520-ban II. Lajos a felsőpácodi és sármelléki jobbágyok ellen hoz ítéletet, akik Bakházán követtek el hatalmaskodást.

119 15 51ben újra a Hahótiak nyernek királyi megerősítést bakházi birtokukban,

120 de lakosai ezidőtájt valószínűleg védettebb helyre menekültek, mert a 16. századi öszszeírásokban egyszer sem szerepel a neve. 1703-ban Zankó Miklós és Boldizsár birtoka, ekkor telepítik újra, 1783-ban Széchenyi Ferenc 18000 forintért vette meg Malik Lászlótól.

121 b) Baratin A középkorban Baráti nevű falu létezett a helyén. A pápai tizedjegyzékben szereplő számos hasonnevű helységek közül legnagyobb valószínűséggel a Pácod és Csütörtökhely között lévő Barátival azonosíthatjuk, melynek egyháza 1334-ben a segesdi főesperességhez tartozott, és Tamás nevű papja 3 garast fizetett.

122 1542-ben már a Báthoriak kezén van, két évvel később a babócsai apátsághoz tartozott, ami gyakorlatilag ugyanazt jelenti.

124 1545-ben 8, 1546-ban 11, 1548-ban 4, 1550-ben 6 adózó portáját írták össze.

125 1555-ben a törökök elpusztították, ettől kezdve még néhány évig elpusztult helységként jelölik az összeírások.

126 A 18. századtól kezdve Nagy- és Kisbaratin pusztaként ismeretes, ez utóbbi az új sertételeptől D-re, a Babócsára vezető országúttól Ny-ra volt, helyét ma már csak néhány gyümölcsfa jelzi. Vele átellenben, az országút és a Rinya között egy nagyobb domb emelkedik, talaja homokos. Ennek a dombosodásnak a keleti, a folyópart felé lejtő oldalán, egészen az ártérbe lenyúló félsziget legalacsonyabb részéig, nagyszámú 14-15. századi kerámiatöredék gyűjthető.

127 c) Bark 1349-ben említik először Németiszeg szomszédságában, valószínűleg a Tibold nemzetség leszármazottjainak birtoka volt ezt megelőzőleg is.

128 1356-ban Hahóti Herbord utódai osztoznak rajta. A Nyárvize keleti partján terült el.

129 1361-ben szintén a Hahótiak kezén szerepel.

130 1508-ban Baarkelwe possessio néven Zekel Pál foglalta el zálogjogon.

131 1551-ben Barkhel néven ismét a Hahótiaké.

132 A Rinya bal partján, a Bakházától északra elterülő erdőségben kereshetjük. d) Farkasfalva * 1454-ben említik először, Tarany határjárásakor.

133 A 16. században Farkas Mihály birtoka, 1542-ben 4 portával. 1545-ben elpusztult, de 1549-ben ismét betelepítették, ekkor 1 porta, 4 pauper és 3 déserta szerepel az összeírá10