Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez
Netecs és a három Kaszó tartozott, és Prodaviz-i Istváné volt, aki felségárulást követett el, majd veresége után külföldre menekült. Valamennyi várát akkor Wyfalu-i László kapta adományul, azonban most ő utódok nélkül halt meg, ezért Zsigmond király az egész birtokot Marchal-i Miklós temesi ispánnak adja a török ellenében szerzett érdemeiért, valamint kárpótlásul testvére, István haláláért, aki a nikápolyi csatában esett el. 20 Egy évvel később az új birtokos már Kálmáncsehi és Babócsa birtokában köt örökösödési szerződést Zakan-Í Miklóssal. 21 1406-ban Zsigmond király újra megerősíti a nagy kiterjedésű birtok tulajdonában azok új urait. 22 Valószínűleg ezekben az évtizedekben kapott mezővárosi jogot is, oppidumnak először 1434-ben említik. 2 "' 1442-ben Szent Egyed tiszteletére szentelt parochiális egyháza fordul kérvénnyel a pápához. 24 Váráról 1450-ben hallunk először. 20 1455-ben Marczali János, zalai ispán szentföldi zarándokútja előtt végrendelkezik megyényi birtokai felett. Ebből a végrendeletből tudjuk meg, hogy Babócsa oppidumban Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére egy kápolna is volt szentelve, melyre a Kisbabócsa nevű falut hagyományozta. 26 1474-ből három oklevél is maradt ránk, melyek érdekes eseményt rögzítenek: január 7-én a budai káptalan előtt Báthori István országbíró kölcsönös örökösödési egyezményt köt Marczali Lászlóval, 27 melyet Mátyás király május 3-án jóváhagy,*^ és a június 23-án kelt oklevél már a Báthoriak javára kiadott királyi iktatóparancsot tartalmazza, mely feljogosítja őket a Zala megyei Szentgyörgyvára és a Somogy megyei Babócsa és Fejérkő várak és valamennyi tartozékaik birtokbavételére. 29 így került a Báthori család kezébe a Marczaliak összes dél-dunántúli birtoka, és ez a család volt szinte az egyeduralkodója a Dráva-vidéknek közel száz évig. 1478-ban Szent Miklós bencés apátsága elnyerte a pápától a padovai Szent-Jusztina-kongregáció kiváltságait. il) A város plébánosát egy a fehérvári káptalannal kapcsolatos perben említik.' 1 A Szt. Miklós monostor apátja Jakab, 1496-ban egy Zágráb megyei perben működött közre. 32 1501-ben a parochiális egyház Szt. Egyed oltárának rektora fordul kérvénnyel a pápához. 33 1504-ben a környék urai, a Báthoriak perbe keveredtek a második legnagyob földbirtokosokkal, a Pernesziekkel. 34 A bencés rend reformja idején, 1508-ban Babócsát is megáltogatták a rendi vizitátorok. Mindössze egy szerzetest találtak, aki szalmatetős parasztházban lakott, ágyasokat tartott, a nép vallásos életével mitsem törődött, ezért patronusával, Báthori Györggyel is ellentétbe került. 3 '' Az egyházat összedőlés fenyegette. 1519-ben Báthori István nádor és testvére, Báthori András szatmári főispán, birtokcsere szerződést kötöttek Perényi Ferenc váradi püspökkel és Perényi Péterrel, Abaújvármegye örökös főispánjával. Ennek értelmében Babócsa tartozékaival a Perényiek kezére kellett volna hogy kerüljön, 36 azonban, hogy ez meg is valósult volna, semmi nyoma sincs. 1532-ben Szulejmán hadai átvonultak Babócsán, 3 ' ami nem történhetett minden következmény nélkül, mivel a korábban népes mezővárosban 1536-ban mindössze 4 adózó portát írtak össze a tizedszedők. 38 Ugyanebben az időben bukkan fel először Izsófalva neve, ahol 1534-ben a babócsai apátnak 3 portáját írták össze. Izsófalva Babócsától DNY-ra feküdt, helyét helynevek és régészeti leletek is jelölik. 39 Valószínűleg ekkor jut ismét nagyobb szerephez a Rinya bal partján, a várral szemben lévő Kisbabócsa is, mely már korábban is létezett, és ebben az időben földből készült erősség épült területén. 40 1536-ban itt Báthori Andrásnak 3; a babócsai plébánosnak 4 portája volt. 41 A feltehetően elmenekült
