Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Vörös Károly: Az új- és legújabbkori várostörténetírás utolsó évtizedei - különös tekintettel a Kaposvár tanulmánykötetre

d ettől igen jelentős elemét kitevő, s a korábbi fejlődéssel szemben most igen nagy súllyal jelentkező gazdaság- (ezen belül kiváltképpen gyáripar) és munkásmozgalomtörténet (utóbbinak az ipari munkásságot érintő szektorában) elsősorban városi, sőt nagyvárosi talajon jött létre, és ez a modern városiasodás szolgált hátteréül a kor behatóbban vizsgálni ugyancsak akkor kezdett kulturális, irodalmi, művészeti, zenei mozgalmainak is. Mindezen kutatások munkájuk során persze természetszerűen kitértek a környezetül vagy éppen alapul szolgáló város ábrázolására: ezek az ábrázolások azonban ha már marxista igénnyel, a vizsgált problémák és a városi környezet gazdasági-társadalmi meghatározóiból indultak is ki, még mindig részlegesek, vagy - nagyobb kitekintés igényével fellépve - elnagyoltak maradtak. Ugyanakkor azonban egyre erősödött annak felismerése is, hogy a marxista magyar történetkutatásnak a város, ezen belül most már az új- és legújabbkori város problematikájával egészében is számolnia kell. Ennek jegyében hozott 1963-ban határozatot a Magyar Tudományos Akadémia történeti bizottsága a várostörténeti kutatás problémáinak a történetírás kiemelt kérdései közé való sorolására, és ennek jegyében készült el 1966-ra Szűcs Jenő és Ruzsás Lajos referátuma e kutatás problémáiról és elsősorban megoldandó feladatairól. Ennek a munkálatnak keretében az új- és legújabbkori várostörténet feladatait kitűző Ruzsás Lajos a kutatások központi feladataként a gazdasági és társadalomtörténeti alap szilárd kidolgozását, megteremtését hangsúlyozta, világosan látva, hogy enélkül minden további kutatás szükségképpen eleve kudarcra van ítélve. Az akadémiai határozat, mely a munkálatot és benne a Ruzsás által kidolgozott alapelveket és feladatokat is nagy elismeréssel elfogadta, valóban az utolsó percben jött a kutatás helyes igényeinek megfogalmazásával. Az 1960-as évek közepétől ugyanis, megfelelően kulturális fejlődésünk a szocializmus építésének menetében ekkorra már elért fokozatának, a társadalomban egyre szélesebben kezdett jelentkezni az igény a múlt megismerésére, - mégpedig immár nemcsak országos, hanem egyre erősebben helyi viszonylatban is. A helytörténeti érdeklődés reneszánsza ebben az időszakban kezdett kibontakozni. A dolog természetéből következőleg ez az igény különös súllyal a városokban jelentkezett, mégpedig nemcsak a régi hagyományos, hanem a városi funkciókat korábban csak szűkebb sávban ellátó, most azonban az országos területrendezés során általánosabb központi funkciók felé törekvő, vagy ilyeneket éppenséggel már elnyert kisebb helyi központokban is. A 60-as évek végére már szélesen kibontakozott érdeklődés persze nem volt előzmények nélkül. Kezdetei még az 50-es évek közepére nyúltak vissza, mikor még közvetlenül az épített, látható város, annak régi, értékes, hagyományosan is nagyra értékelt objektumai kezdték felkelteni az érdeklődést a város egész múltja iránt. Ebben igen jelentős, alig felbecsülhető értékű szerepet játszott a kezdettől fogva igen aktívan fellépő műemlékvédelem, és az általa közvetlenül, vagy a munkája révén feltámasztott érdeklődés közvetett befolyása alatt megjelent kiadványok, megindított sorozatok egész sora: elsősorban egyrészt a területen érintett városokat különös súllyal tárgyaló műemléki nagytopográfiák, valamint a Műemlékeink és a Városképek - Műemlékek c. sorozatok. A műemlék fogalomnak szükségképpen a múlthoz kötött voltából kifolyólag azonban e kötetek a modern városiasodás problémáival többnyire inkább csák érintőlegesen foglalkoztak s az elmúlt korok stílusainak szükségképpen a tárgya-