Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez

49- Zrínyi-okit. I. 414. Maradékait a győztesek robbantották fel. A környéken folyt csatározásokról részletesen: Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Ford. Juhász L. Magyar Helikon, 1962. 50. Zrínyi-okit. I. 417. 51. Zrínyi-okit. I. 474. 52. Zrínyi-okit. I. 596. 53. Velics-Kammerer I. 187. 54. Összehasonlításul: Szigetváron 711, Kaposváron 255, Berzcncén 379 fő volt. Velics-Kammerer II. 388. 55. V'elics-Kammerer I. 208. 56. Istvánffy, 1962. 395-396. Valószínűleg erre az időre vonatkozik Evlia Csclebi leírása is, aki szerint dzsámi, fürdő és fogadó volt itt, és ezek, valamint a belső vár kerülte el a pusztulást, mivel téglából épültek. Evlia Csclebi magyarországi utazásai I—

II. 1660-1664. Ford. Karácson I. Török történetírók III. Bp. 1904. I. 495. 57. MW. 36. 58. Velics-Kammerer I. 407. 59. Coll. Kaprinayana. T. VIII. 158-166. 60. jankovich, 1974. 25, 27. 6í. jankovich, 1974. 27. 62. A. V. 240. Magyar Kálmán „stagnum Barch" idézete nem vonható ide (A VII. 30.). Egyházaskarcha (Csallóköz) határjárásában szereplő földrajzi név. Magyar K., Előzetes jelentés a barcsi bödönhajó feltárásáról. Somogyi Múzeumok Közleményei I. (1973) 361. 63. Zs. I. 929. 64. Dl 10 618. 65. Csánki, 1894. 572. 66. MVV. 43. 67. MVV. 43. 68. Dl 20 306. 69. Con. 70. Velics-Kammerer I. 187, 208., II. 174. Itt szerepel először Tárcsa néven. 71. Velics-Kammerer II. 388. 72. Velics-Kammerer I. 337. 73. Velics-Kammerer I. 409. 74. Zalavárott lévő oklevelek 1817-ből való egyszerű másolatai. OL P. 623. 23. 236. A. 40-45. 75. Jankovich, 1974. 30. 76. SFN 246/143-144, 173. -Jankovich, 1974- 29. 77. Pesty F., Az eltűnt régi vármegyék. Bp. 1880. I. 217. Semmilyen adat nem igazolja királyi kápolna létét Aranyos possessióban. Jankovich Miklós feltétélezését Fejér Gy. hibás olvasatára alapozza. Jankovich M., Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye. Bp. Régiségei XIX. (1959) 73. 78. MEV. II. 70. Azonosítja Ortvay T., Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elejéig a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve I/1-2. Bp. 1891-92. (A továbbiakban: Ortvay, 1891.) I. 301. Ez azonban nem meggyőző, mert templom létezését semmi további adat nem támasztja alá. 79. Zs. I. 1071. 80. Dl 10 618, 17526, 17527, 17584. 81. Con. 82. Káldy-Nagy Gy., Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 103. Bp. i960. (A továbbiakban: Káldy-Nagy, i960.) 875-876. 83. SFN 246/91, 122, 126. 84. Zs. I. 929. Magyar K. szerint első említése 1019-ből származik (Boisa, PRT VII. 499.), holott az azonosítást a tanulmány szerzője is csak feltételesen fogadja el, továbbá az említett oklevél 1308-1326 között készült hamisítvány. (PRT VII. 505.) Az 1024-ből származó adat pedig egy 134,1—1346 között készült hamis oklevélből származik. (PRT u.ott.) Mindkét oklevél Zalavár alá tartozónak mondja, ami szintén összeegyeztethetetlen adatainkkal. Magyar K., Előzetes jelentés a barcsi bödönhajó feltárásáról. Somogyi Múzeumok Közleményei I. (1973) 361. 85. Zs. I. 1071. 86. Dl 10 618.