Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában
3- Az őrök tartoznak arra ügyelni, hogy a foglyok a munkára pontosan megjelenjenek. 4. Az őrök kötelesek az élelem kiosztásánál felügyelni. 5. Az őrség őrszállását engedély nélkül el nem hagyhatja és tartozik a fogolyszállást naponta többször megvizsgálni. 6. Az őrlegénység a foglyokkal nem barátkozhatik, a szófogadatlan foglyokról azonnal jelentést tesz. 7. Az őrlegénység köteles ellenőrizni, hogy a foglyok ruházata mindig rendben legyen. 8. Szökésnél azonnal jelentés teendő. 9. Tűz esetén az őrség a tűzrendészed szabályok szerint viseli magát, a tűzről a városi tűzoltóságot a legrövidebb úton értesíti. 10. Az őrlegénység kérelmét vagy panaszát az őrparancsnok útján a fogolyügyeleti tisztnek terjeszti elő. A hadifoglyok büntetésének számszerű növekedése az 1915-1918. közötti időszakban jelzi, hogy rendeletekkel és parancsokkal nem lehetett a fegyelmet megszilárdítani és az éhező hadifoglyokat a szökéstől elrettenteni. A fegyelemsértések leggyakoribb formái: a szimulálás, a részegség és a lopás egyre gyakrabban fordultak elő. A gyár vezetői csupán a tünetet akarták felszámolni, jóllehet a hadifogolytartást kellett volna generálisan átalakítaniuk. A fegyelem megsértői ellen általában pénzbírságot alkalmaztak, amelynek mértékét a bérjegyzékekből megismerhetjük. így 1916-ban a munkát megtagadó „szimuláns" hadifoglyok béréből 1 koronát vontak le, de hasonlóképpen meg kellett téríteniük a hadifoglyoknak a szökés „költségeit" is. Tekintettel arra, hogy a lopás egyre gyakoribbá válva már aggasztó méreteket öltött, szigorú rendszabályokkal igyekeztek a hadifoglyokat attól elrettenteni. 1918-ban kenyérlopásért és cukorlopásért 6, zsáklopásért pedig 20 korona pénzbírságot kellett fizetni azoknak, akiket tettenértek. 147 A szökést tartották az egyik legsúlyosabb vétségnek, nemcsak azért, mert a munkaadók erkölcsi felelősséget vállaltak a hadifoglyokért, hanem a pénzügyi következmények miatt is, mivel a hadifoglyokért a munkaadónak személyenként 30 korona óvadékot kellett az adóhivatalokba befizetni. Kezdetben a szökött hadifoglyokat, ha elfogták - a katonai parancsnokságok közreműködésével visszaküldték az illetékes fogolytáborba. Az alispán 1916-ban körlevelében értesítette a főszolgabírákat, hogy a nagy munkáshiányra és a hadifoglyok csekély számára való tekintettel a szökött hadifoglyokat büntetésük letöltésével a munkaadónak ismét vissza kell adni. 1 '' 8 Nyilvánvaló, hogy minden szökött hadifoglyot nem lehetett a fogolytáborba visszatoloncolni, mivel a munkára kiadott hadifoglyok szökései aggasztó méreteket öltöttek, a hiányos felügyelet, a rossz bánásmód és az elégtelen táplálkozás következtében. A hadifoglyok a katonai eseményekre is igen érzékenyen reagáltak, az orosz offenzíva idején 1916-ban a munkaadók arról panaszkodtak, hogy a foglyok nem akarnak dolgozni és magatartásukkal is veszélyeztetik a közbiztonságot. Kladnigg 1917. március 5-én az alispánnak a fentiekről az alábbiakat jelenti: „eddig 20 ember szökött meg tőlünk úgy, hogy nem kaptuk vissza". 149 A tömeges szökés hatására a visszamaradt foglyok izgatottak, kedvtelenek, elégedetlenek, így munkateljesítményük is egyre gyengébb lett. Ugyanakkor az igazgató felháborodva jelenti azt is, hogy „a kisgazdák, akiknek a fogolymunkásokra van szükségük annyira mennek, hogy ide
