Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában
nak alvóhelyet nekik. A cukorgyár és Fészerlak közötti 5 km-es távolságot a hiányosan táplálkozó és a munkától egyébként is megviselt foglyoknak naponta kétszer kellett megtenniök. 101 A zsúfolt fogolyszállások, a járványos betegségek gócaivá váltak, nem kímélve a környéken élő vagy dolgozó lakosságot sem. Blum Ödön egészségügyi főfelügyelő jelentéséből megrázó kép rajzolódik ki előttünk, amelyből nemcsak a hadifoglyok, hanem a szerződtetett hónapos munkások életkörülményeit és egészségügyi viszonyait is megismerhetjük. Ellenőrzése során meglátogatta a MIR bérlet rácegresi, répási és toponári majorjait, az itt lévő munkások és foglyok között fellépő járvány okait vizsgálva. Rácegresen megállapította, hogy a foglyok elfogadható körülmények között vannak elhelyezve, de a munkások szállása az egészségügyi követelményeknek nem felel meg. A szeződtetett munkások a szokásnak megfelelően az istállókban voltak elhelyezve „felnőtt, gyermek, beteg és egészséges összezsúfolva ... a helyiség még fertőtlenítve sem volt" 102 A felnőttek és a gyermekek szorosan egymás mellett feküdtek a szétszórt szalmán, amelyet sohasem cseréltek és így az a fertőző baktériumok melegágyává vált. A helyiséget nem lehetett eléggé szellőztetni, de villany hiányában világítani sem. Egy-egy helyiségben kb. 80 embert zsúfoltak össze, akik az összes téli és szennyes ruháikat a még szabadon maradt helyeken helyezték el, s ezeknek bűze és szennye a levegőt még jobban fertőzte. A helyiség annyira zsúfolt volt, hogy egy-egy emberre alig jutott 5-6 m 3 levegő 20-25 helyett. Rácegresen egy juhakol félében 19 influenzás feküdt, köztük egy halott gyermek, kinek a halál bekövetkezte után más helyiségben való átviteléről senki sem gondoskodott. 10 ' Az egészségügyi főfelügyelő Répáson és Toponáron is hasonló jelenségeket tapasztalt. A szálláshely a higiénikus követelményeknek nem felelt meg, az ivóvíz szennyezett és élvezhetetlen volt. Bár a munkások és a hadifoglyok elég jól táplálkoztak, „de rendkívül piszkos és szennyezett ruhákban jártak". 104 Toponáron a munkáslakásban elhelyezett 80 ember közül 40 volt beteg, s ezek is az egészségesekkel együtt feküdtek. Blum a fenti körülmények sürgős megváltoztatását sürgette, többek között kisebb helyiségekben való elszállásolást, amelyekben 25-30 embernél többen nem tartózkodnának és így mindenkire legalább 10-12 m 3 levegő jutna. A szennyes és téli ruhát pedig megfelelő külön helyiségben kellene elhelyezni. Minden munkásnak - beleértve a gyermekeket is - két-három hetenként meg kell adni a lehetőséget a fürdésre és biztosítani kell a napi tisztálkodás feltételeit is. A betegeket az egészségesektől haladéktalanul el kell különíteni, a járvány idején az orvos naponként ellenőrizzen, s a betegeknek kórházba vagy külön helyiségbe való szállításáról is gondoskodjék. A cukorgyárban két helyiséget szintén zsúfoltnak talált, de a bérlethez képest a foglyok elhelyezését jobbnak tartotta. Végezetül érdemes idézni jelentésének záró sorait is, amely szerint „a mai elhelyezés mellett még járványra sincs szükség, hogy tömeges megbetegedés lépjen fel". 105 Szerinte olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek már a megyei egészségügyi hatóságok munkáját igényelné. A bérlet és általában az uradalmak a szociális juttatásoknál a hadifoglyok és a szerződtetett munkások közé egyenlőségi jelet tettek, a tőkés munkaadó olcsó munkaerőnek tartotta mindkettőt, emberi sorsukra pedig érzéketlenül reagált. A cukorgyár kezdetben a hadifoglyok orvosi kezelését a városi főorvosra bízta, aki a beteg foglyokat lakásán fogadta, szükség esetén azonban a gyárba is kiment, ahol az előírt hatósági egészségügyi szemléket is megtartotta. Minden
