Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában

tot. Az 1916. évi kampányban a hadifoglyok létszáma az előző évhez viszonyítva csaknem megduplázódott. Összességében megállapíthatjuk, hogy a foglyok létszáma a háború utolsó két évében általánosságban magasabb, a fluktuáció pedig lényegesen kisebb volt. A fogolylétszám a kampány idején érte el tetőpontját. A hadifogoly fluktuáció kezdettől fogva kitapintható, sok esetben a létszám ugyan változatlannak tűnik, a foglyok mégis gyakran cserélődnek. A bérlajstrom adatai alapján 1915. szeptember 27-től 1916. december 31-ig megvizsgáltuk a fluktuáció mértékét. A nyilvántartott 147 hadifogoly közül csupán 38 fő dolgozott a cukorgyárban végig folyamatosan, egyszer távozott 19, kétszer 44 és háromszor 4, a többiek pedig végleg eltávoztak.'

0 A cukorgyár ideiglenes (mobil) hadifogoly-csoportokat is foglalkoztatott, amelyeket a kampány befejeztével nem lehetett visszatartani, ezeket a fogolytáborokba, illetőleg a megyei Gazdasági Munkabizottsághoz kellett visszaküldeni. Ugyanakkor az állandó jelleggel foglalkoztatott foglyokat is cserélték, elsősorban a betegeket és mindazokat, akiknek a munkájával nem voltak megelégedve, renitens magatartás, vagy egyéb okok miatt. Kladnigg már 1915. őszén egy hónappal a hadifoglyok megérkezése után jelentette, hogy ,,a foglyok közül néhányan munkakerülők, nem akarnak dolgozni, részben részegesek, és megtagadják a munkát, a többieket is elrontják, valódi söpredék és ezért valószínűleg 15-20 embert ki fogunk selejtezni."

76 A megyei Gazdasági Munkabizottság 1916 nyarán az aratási és a cséplési munkák elvégzésére - a honvédelmi miniszter rendelete értelmében - az ipari üzemekben alkalmazott hadifoglyokat a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátotta. A cukorgyárból is elvonták a foglyokat, többségüket parasztgazdaságokhoz osztották be, ahol jobban is érezték magukat, mivel a mezőgazdasági munkához értettek, és sok esetben a családdal együtt élve megszabadultak a táborszellemtől. Ezek a hadifoglyok a cukorgyárba érkezve visszavágytak azokra a helyekre, ahol dolgoztak, de a többiek is elégedetlenkedtek, mivel ők is a parasztgazdaságokban szerettek volna dolgozni. A cukorgyár igazgatójának véleménye szerint ezen az állapoton csak az elégedetlen elemek kicserélésével lehetne segíteni és pedig úgy, hogy „a nálunk lévő elégedetlen és izgatott, szökésre állandóan hajlandó . . . ellenséges indulattal viseltető hadifoglyokat a fogolytáborba visszaküld ve a táborokból más foglyokat kapnánk . . ."'

7 Az igazgató szerint az újonnan érkezett hadifoglyok a fogolytáborhoz viszonyítva jobb helyzetbe kerülnének és így a munkájukat lelkesebben végeznék, mint ahogy a régiek is elfogadható magatartást tanúsítottak mindaddig, amíg a parasztgazdaságoknál nem voltak. Éppen ezért arra kéri az alispánt, hogy a hadifoglyok közül 122 főt küldjenek vissza a fogolytáborba, „mert ha itt a környéken maradnak, azt a nálunk dolgozó emberek okvetlenül meg is tudják és azt a tanulságot vonják le belőle, hogy csak nyugtalankodni és elégedetlenkedni kell ahhoz, hogy kedvezőbb körülmények közé kerülhessenek."'

8 Az alispán, mint a megyei Gazdasági Munkabizottság elnöke felajánlotta, hogy az újonnan érkező 120 román hadifogollyal kicseréli a cukorgyárban dolgozó orosz és szerb foglyokat. Kladnigg azonban az ajánlatot nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy a román hadifoglyok „lusták és alattomosak és még annak is kitéve volnánk, hogy nálunk gyújtogatással okoznak kárt. . .í'

79 pedig már az orosz és a szerb hadifoglyok táborba való visszautalásának tervezetét is elkészítette, amely szerint az alábbi helyekre kívánta őket visszaküldeni:

811