Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez
támpont a forrásokból nem volt kihámozható. A 17. század közepére a többszöri átépítések során jelentős változásokon eshetett át, 1664-es ostromát Esterházy Pál a következőképpen írja le „Mars Hungaricus"-ában: „Január 24-én tehát, mely Szt. Pál, apostol megtérésének vigiliája volt, Babocza feltűnt előttünk; körülvettük arról az oldalról, amely az ostrom számára legalkalmasabbnak látszott; ugyanis a konyhakertek felől, és délről, a Rinya folyó mocsarai miatt megközelíthetetlen volt, de a várral szomszédos dombokról, melyek északról magasodtak, nem látszott nehéznek megostromolni; ezenkívül régi formájú, fából készült fal övezte, úgyhogy ereje nem múlta felül a berzencei várét sem . . ." 3 ' 7 Ugyanekkor készült a várról bemutatott ábrázolás is. Babócsa ezzel az ostrommal fejezte be szereplését a végvári harcokban. A vár az újjáépülő falu építőanyagbányája lett, néhány évtized alatt rombadőlt és elpusztult. Mai állapotában fákkal, bokrokkal sűrűn benőtt terület, a növényzet alól csak helyenként látszanak ki téglafal maradványok és közvetlen környékéről sok, a török időkből származó régészeti lelet ismeretes. 3 ' 8 A szintén Babócsán lévő, a Nárciszost körülvevő törökkori földvár szerepe nem tisztázott, 3 ' 9 Esterházy sem említi fent idézett munkájában. A Nárciszos a Komlósdra vezető országúttól északra, a Rinya bal partján, bekerített területen van, nevét vadon termő nárciszmezőjéről kapta. Az egész terület téglalap alakú (kb. 200x220 m) földvár, minden valószínűség szerint a vele átellenben lévő babócsai vár ellenerődje. Sarkain félköralakú, bástyaszerű kiszögellések vannak, kapu nyomai az északi és a déli oldalon figyelhetők meg. Átlagosan 2 m mély árok veszi körül, melynek belső oldalán kb. 1 m magas sánc emelkedik. A keleti oldalon az árok kettőssé válik, mintegy „külső várat" alkotva, melynek méretei kb. 220x80 m. A nyugati oldalon a sánc és az árok követi a magaspart lejtőjét a Rinya ártere felé. Az adatok alapján itt kell keresnünk Kisbabócsa középkori települését. 380 Az ún. „33-as domb" Babócsától északkeletre, a Rinya jobb partja mellett közvetlenül, a mocsaras réten emelkedik. Szabályos csonka gúla alakú, teteje 12x12 m alapterületű, magassága 2,5 m. Körülötte árok nyoma figyelhető meg, feljárata a folyó felől van. Feltehetően a mocsárba épített megfigyelőhely volt, innen is ismerünk régészeti leleteket, melyek egyértelműen a végvári harcok idejére datálják. 381 Barcs vára az úgynevezett Vukovári mezőn állt, a Drávaszentesre vezető országút két oldalán, a vasúti átjárótól kb. 1 kilométernyire. A helyszínen téglacs paticsdarabok, 15-16. századi kerámiatöredékek, kályhaszemek, lópatkók kerültek elő. 382 A vár pusztulásáról Esterházy Pál így ír: „Január 26-án pedig a Rinya folyón Baboczánál átkelve Barcz felé fordultunk; seregünk közeledtére a törökök a félelemtől fejvesztve elhagyták, az üres várat mi elfoglaltuk; és minden mozgathatót, köztük néhány igavonó állatot is kihordva a várból, . . . azt felégettük." 383 Szerencsére Esterházy előbb lerajzolta, így alaprajzát bemutathatjuk. Lényegesen kevesebbet tudunk a pácodi Kupa-vár-tói, m ahol a leletmentő ásatások során a hódoltság előtti korból származó kultúrréteg alatt szórványos késő-bronzkori leletanyag került napvilágra. 385 A vár a Rinya árterében, a folyó bal parjtán emelkedő homokkúpra épült, és a Bakházát Pácodon át Háromfával összekötő átkelőhely mellett állt. A fentebb említett 33-as dombhoz hasonló, sőt teljesen azonos méretű és alakú mocsári megfigyelőhely e vár köze-
