Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában

ságaink munkáit elvégezni".

20 Ilyen körülmények között az uradalmakban a kisparaszti birtokakon pedig még fokozottabban csak olyan mezőgazdasági kultúrák termesztését vállalhatták, amelyek nem voltak munkaigényesek. A háborús gazdálkodás nehézségein az uradalmak a mezőgazdasági gépek intenzívebb alkalmazásával is igyekeztek valamelyest enyhíteni, de a gépekkel sem tudták pótolni az emberi munkaerőt. Gróf Széchenyi A. Pál marcali földbirtokos szerint ,,a kigyomosodott kapásokat, az elvénült takarmányokat, túlérett gabonáinkat még ezen 50 gépek mellé használandó erő háromszorosával sem leszünk képesek megmenteni és letakarítani.

21 3. A katonai mozgósítás következménye a MIR kaposvári cukorgyárában. A katonai mozgósítást követő behívások a MIR kaposvári cukorgyárát és béruradalmát is igen érzékenyen érintették. A háború kitörésekor az évi karbantartási és az előkészületi munkálatokat még nem fejezték be, a béruradalomban pedig a cukorrépa megmunkálása, szedése és szállítása a váratlanul előállott munkaerő hiányában nem látszott biztosítottnak. A katonai felmentések érdekében gyors intézkedéseket tettek, hivatkozva arra, hogy a cukorgyártás nemzetgazdaságilag igen fontos termék, következésképpen a cukorgyárakat a hadigazdálkodás idején bizonyos kedvezményekben, megkülönböztetett előnyökben kell részesíteni. A MIR igazgatósága a katonai felmentéseket központilag szervezte, utasítva a cukorgyárak igazgatóit, hogy a felmentési kérelmeket a központba küldjék, ahonnan azokat a Cukorgyárosok Országos Egyesületéhez továbbították. Az egyesület keretén belül működő felmentési bizottság, mérlegelve az egyes cukorgyárak adottságait, szükségleteit és lehetőségeit jóváhagyta, illetve módosította a kérelmeket, majd a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz továbbította, amelyekről végül is a Honvédelmi Minisztériumban döntöttek. Kladnigg Alajos, a kaposvári cukorgyár igazgatója már 1914. július 29-én arról tájékoztatta a központot, hogy „két tisztviselőt és kb. 50 munkást hívtak szolgálattételre".

22 De további behívások is várhatók, éppen ezért e kérdésről rendszeresen jelentést kíván tenni. A központ 1914. augusztus 15-i válaszában megnyugtatta az aggódó igazgatót, közölte vele, hogy a kormánnyal felvette a kapcsolatot a cukorgyárak zavartalan üzemeltetése érdekében és egyúttal kérte mindazon adminisztratív és műszaki tisztviselő, továbbá technikai alkalmazottak (főzök) neveit, kik népfelkelő behívási parancsra vonultak be.

23 N}i'lván valóan azzal a szándékkal kérték e kimutatást, hogy megkíséreljék a bevonultak szabadságoltatását, illetőleg a még otthon maradottak felmentését a katonai behívás alól. A cukorgyár igazgatója az 1914. augusztus 17-1 jelentésében név szerint és fontossági sorrendben tüntette fel azokat a munkásokat, akiket a kampány idején nem tudnak nélkülözni. A jegyzék szerint a már bevonult népfelkelők közül 20-at, a tartalékosokból pedig 15 főt kívántak szabadságoltatni.

24 A központ azonban Kladnigg Alajost figyelmeztette: a Cukorgyárosok Országos Egyesülete lehetetlennek tartja azt, „hogy ilyen hosszú névsort a honvédelmi miniszter elé terjesszen, mert 32 gyárról lévén szó olyan tömeg jönne össze, hogy az egyesület egyszerűen elutasíttatnék kérelmével".

20 A Kereskedelemügyi Minisztérium azonban táviratilag értesítette a gyár igazgatóját, hogy a 38-42 éves, II. korosztályhoz tartozó népfelkelőket - akik a cukorgyárban állandóan dolgoznak - a jelentkezés alól fel-