Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Takács Éva: Az osztatlan tulajdonban lévő paraszti erdőbirtokok igazgatása az állami felügyelettől az állami kezelésig

szeti igazgatás szervei - legalábbis a tájékozódás szintjén - a magánbirtokosok erdeiről is megfelelő adatokkal rendelkeztek. Az erdők állami felügyeletének és a későbbiek során az erdőgazdálkodás irányításának is mindvégig fontos eszköze volt a rendszeresen és folyamatosan vezetett nyilvántartási törzskönyv és a gazdasági üzemtervek sorozata. A szakszerű erdőgazdálkodás személyi feltételei A törvényben előírt és az üzemtervekben lefektetett állami ellenőrzés mellett folytatott gazdálkodás megvalósításának feltételeit az biztosította, hogy a törvény kötelezően előírta a birtokosok számára a szakértő erdőtiszt és megfelelő számú erdőőri személyzet alkalmazását.

18 Az erdőőri szervezet Az erdők védelme és az erdőtisztek munkájának megsegítése végett az erdőbirtokosok kötelesek voltak a törvényben előírt szakképzettséggel és eskütételi bizonyítvánnyal rendelkező erdőőröket tartani. Az erdőőri szervezetet még az első erdőtörvény hívta életre, elsősorban az erdővédelem érdekeit szem előtt tartva. Mint ahogyan az erdőtisztek esetében, az erdőőri szervezet kiépítésénél is lehetővé tette a törvény, hogy a kisebb birtokosok egymással szövetkezve közös erdőőrt alkalmazzanak.

19 Az erdőőri állomások megszervezésére 1890-ben a miniszter rendeletben hívta fel az erdészeti hatóságok figyelmét. Somogy megyében azonban a rendelet végrehajtása határozott elutasításra talált. Az erdészeti bizottság - annak ellenére, hogy a pécsi kerületi erdőfelügyelő több alkalommal is kifogásolta, hogy a birtokosok erdőőröket gyakran egyáltalán nem alkalmaznak, illetve az alkalmazott őrök nem rendelkeznek a törvényben előírt szakképesítéssel - „a kir. erdőfelügyelőség javaslatának mellőzésével" a földművelésügyi miniszterhez fordult, hogy a birtokosokat az „elviselhetetlen kötelezettségek alól felmenteni kegyeskedjék." Kérelmük indoklására felhozták a nagyfokú anyagi megterhelést, azt, hogy az erdőőrök a nagy kiterjedés folytán úgy sem tudnák bejárni körzetüket és emiatt a mező és erdő közvetlen őrizetével megbízott csőszök semmi esetre sem volnának nélkülözhetők, másrészt hivatkoztak arra, hogy 1889-ben az erdészeti albizottság határozata értelmében megszervezték az ún. „erdőgazdák"

20 foglalkoztatását, mely szervezetet éppen „az erdőkezelési munkálatok sikeres végrehajtása és az erdőcsőszök ellenőrzése céljából" hívták életre. A továbbiakban pedig az erdészeti albizottság határozata kategorikusan leszögezte: „. . . másfelől nézetünk szerint helyi viszonyainkat figyelembe véve, szakértő erdőőrök alkalmazására semmi szükség sincs, s a biztosítani kívánt közgazdasági érdekek úgy az erdőbirtokosok érdekei a jelen kerülmények között is kellően meg van óva. Ugyanis a vármegye jelenleg három erdőgondnoksággal rendelkezik, mely kir. erdőgondnoki állások szervezése is már oly célból történt, hogy ennek folytán az erdő törvény 37. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezés végrehajtása szorgalmaztatni nem fog".

21 A bizottság kérelmét a földművelésügyi miniszter nem találta indokoltnak és visszautasította, egyben felhívta a bizottságot, hogy a megyében haladéktalanul szervezzenek meg legalább nyolc erdőőri állást.

22