Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Tóth Tibor: Az ipari növények termesztése a századforduló mernyei uradalmában
használók véleménye szerint alkalmazása csak nagy kiterjedésű területeken volt célszerű. A répa kiszedésére szeptembertől kezdődően került sor. Ennek az időpontja a gyár és a termelők között állandó viták forrása volt. Kezdetben a vállalkozók ásóval, kézi erővel végezték a répakiemelést, 1897-től kezdték alkalmazni a répakiemelő villát, ill. ez évben az uradalomban lévő Sack-ekékhez megrendelték az első répakiemelő pótalkatrészeket is. 29 A földből kiszedett és a sártól megtisztított répát ezután meg kellett szabadítani a levelektől, ill. a gyökérnek a földből kiálló, klorofil tartalma miatt zöld, csíraképes fejétől. Ennek a műveletnek a pontos elvégzése rendkívül lényeges volt mind a termelők, mind a feldolgozó számára. Optimális körülmények között a levágott levél és a fej a répa súlyának kb. a 18-20%-át adta és 85 krajcáros répaár mellett csak i%-os eltérés is 1000 Ft-on felüli veszteséget jelenthetett az uradalom számára. Ellenkező esetben viszont a cukorgyár kapott olyan anyagot, amely a cukornyerés szempontjából használhatatlan volt. Éppen " kétirányú érdekeltséggel függött össze az, hogy az első években elég gyakoriak voltak a fejelés körüli viták, egészen addig, míg a cukorgyár által kifejlesztett répafejelő szerkezetek általánossá válása megszűntette a hibák forrását képező szabálytalanságokat.' 30 Amíg az elvetett répamagból kupacokba rakott, földdel letakart ipari nyersanyag lett, sok veszély fenyegette a vetést. A májusi fagyok, a nyári, a gyökernevelés időszakára eső szárazság nagy kockázatot jelentett, és ezek mellett a különféle biológiai kártevők is állandó fenyegetéseket okoztak. Szinte a termesztés megindulásával egyidejűleg jelentkezett a gyökérrothadás és a már korábban is említett lisztes répabarkó. 31 Míg az első ellen vetőmagcsávázással, akár a magvak némi csíraképesség-csökkentésének az árán is volt némi védekezés, a rovarkártevőktől már nehezebb volt megóvni a táblákat. 1897-ben pl. Mernyén, Göllén és Hetényben a cukorrépa felén, kétharmadán kellett másodvetcst végezni a rovarkárok miatt. 32 1908-ban - amikor a cukorgyár literenként i koronával fizette az összeszedett és fej nélkül beszállított répabogarat - az uradalom tulajdonosainak a kegyurasága alá tartozó községi iskolák diákjai összesen 863 liter bogarat szedtek össze az uradalom cukorrépatábláin. 33 A védekezés a vetés 3-4%-os klórbárium oldatos permetezésével történt, a permetanyag jobb tapadása érdekében az oldathoz általában hozzákevertek 2,5-3% szörplevet is. 3 ' 1 Az uradalom központi kerületeit ellátták Peri-féle nyolcsoros permetezőgépekkel, ugyanekkor a kormányzóság elrendelte a tiszti tyúk- és pulykatartás kiszélesítését is. 35 A drága gépek - a darabonkénti áruk 480 korona volt - beszerzése láthatóan eredményes volt, 1909-1910 után a rovarkárokra utaló súlyos panaszok megszűntek. Már fentebb utaltunk arra a kézenfekvő jelenségre, hogy ti. a cukorrépatermesztés korlátait nagyon szorosan meghatározza a munkaerőellátottság kérdése. Már a cukorrépa-termesztés megkezdésekor gondot okozott a szükséges munkáskéz előteremtése, hiszen a korábban rendszeresen aratást vállalók is inkább lemondtak az aratásról, mintsem a cukorrépa gondozását elvállalják. Meglehetősen sok szervezési gonddal járt együtt az, hogy évről-évre meggyőzzék az aratókat a cukorrépamunkák vállalásáról, 36 1896 után pedig egyszerűen meg is szűnt a munkásjelentkezés. Mint Arvay Ferenc göllei kasznár írta: „...mintha
