Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
A Kapos mentén a szarvasmarha-tenyésztés az 1828-at követő évekig a lótartáshoz képest - táblázatunk szerint - csökkenést mutat, s majd csak valószínűleg a 30-as években előzi azt meg, de ekkor már igen jelentős mértékben. A vízszabályozások hatását kell részben ebben látnunk, ami a szarvasmarhatartásra alkalmas rétet és legelőterületeket megnövelte, valamint az elkülönözések mindenképpen ösztönző hatását. A lótenyésztés jelentősége alábbhagy, talán éppen a kaposmenti falvak fuvarozási lehetőségeinek és addigi nagyszámú hoszszúfuvarainak megszűntével. 90 Érdekes a sertéstenyésztés mindenkori igen jelentéktelen aránya, a sertések vártnál kisebb száma. Minden bizonnyal a valós értéket ez közelítette meg legkevésbé, ami a ridegen tartott zselici kondák könynyebb eltagadhatóságával magyarázható. Hangsúlyoznunk kell, hogy az összeírásokban mindenkor alacsonyabb menyiségben összeírt állatállománnyal számolhatunk. A valóságban ennél mindenkor számottevőbb lehetett az állomány, amelyet más összeírások is bizonyítanak. Kaposkeresztúron 1818-ban egy telkesre az országos összeírásban található mennyiség kétszeresét jegyezték fel, de ugyanígy Taszáron 1847-ben az uradalmi összeírás pontosan ötször annyi jármos ökröt és hámos lovat írt össze, mint az ugyanazon évi dica-összeírás. 9 ' Külön vizsgálatot érdemelne, hogy milyen módon zajlottak le Somogyban a különböző összeírások, mert pl. a dicalis és a regnicolaris összeírás közötti igen jelentős nagyságbeli eltérés Zala néhány megvizsgált községében szinte elhanyagolható. A két összeírás eltérésének aránya Somogyban átlag 3:1 a regnicolaris összeírás javára, addig Zalában ez megközelítőleg 1,2:1 arány volt csupán. 9 * A jobbágyok állattartását nagyban gátolta és megakadályozta legelőik és rétjeik területi csökkenése, amely relatíve még magasabb arányú volt, ha a népesség és a telekszám ezidő alatti gyarapodását figyelembe vesszük. Ezc nem tudta ellensúlyozni a takarmányozás lassú térhódítása és a dézsmajegyzékek alapján kimutatható emelkedő kukoricatermesztés sem. Az állattenyésztésnek azok a formái és lehetőségei kezdtek a 40-es években kialakulni, amelyek majd csak a jobbágyfelszabadítás után bontakoztak ki; az átlagosnál magasabb szántóföldi és rétbeli javadalom, amit a nagyszámú népességnek állattenyésztéssel volt a legcélszerűbb hasznosítani. A 10-16 holdas szántóátlagú majdani kisparaszti birtok jelentős osztatlanságával és magas rétföldi arányával alapot adott éppen a rétbeliek kihasználására épülő szarvasmarha-tartáshoz és az 1848 után kibontakozó tenyésztéshez. A Kapós völgyében a XIX-XX. századfordulóra felvirágzott szarvasmarha-tenyésztést is elsősorban ennek kell tulajdonítanunk és nem kizárólag a folyóvölgy kedvezőnek mondott - de valójában inkább kedvezőtlen - földrajzi adottságainak. 99 A jobbágy gazdaságban tartott állatok között a 40-es években a szarvasmarha-tenyésztés irányába történt arányeltolódás következtében az 1848-at megelőző rövidebb időszakban már jelentős és egyre fokozódó mértékű szarvasmarha-tenyésztéssel kell számolni. így a feltételezett földrajzi-morfológiai, talaj és egyéb adottságok meghatározó jellege elé kell helyezni az adott történeti és társadalmi okokat, mint a kaposvölgyi állattenyésztés meghatározóit. A szántó- és rétföldek bősége párosulva a jelentős legelőhiánnyal, kényszerítette a kaposmenti parasztságot az állattartó területek legjobb kihasználására, az istállózásra. Ezt segítette elő még az átlagosnál kedvezőbb földellátottság, valamint a magas népesség eltartásának szükségessége is.
