Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében

sem. Együtt legelt továbbra is a járrnos ökör, a bika, a meddő tehén, az üsző állomány. A jármos állatok túlsúlyát és gyakran kizárólagosságát mutatják a jelentős uradalmi bivalyállományok is a megyében számos helyen. A Kaposmentén a szarvasmarhán belül olykor magas arányuk (Baté, Kaposkeresztúr esetében) a rossz közlekedési viszonykkal és a rossz vízjárású területek jelentős kiterjedtségével magyarázhatók.

84 Meg kell emlékezni a sertéstenyésztésről is, amelynek jelentősége fokozatosan csökkent a juhtenyésztés előretörésével annak ellenére, hogy félrideg tartása viszonylag olcsó volt a zselici erdők makkoltatási lehetősége következtében. A belőle származó uradalmi bevételek tiszta jövedelme a legmagasabb, mégis alig található jelentős állomány még az állattartásra berendezkedett uradalmakban is.

8j A paraszti állattenyésztés-állattartás vizsgálatára csak általános megállapításokat tehetünk. Két okból is. Egyrészt alig találkozunk vizsgálati szempontunkból használható adatokkal, amelyek a legkisebb mértékben is utalnának - még ha általánosságban is - a jobbágyi állattenyésztésre. Másrészt a meglévő adatok, a dicalis consriptiók, de maga az 1828. évi országos összeírás is szinte használhatatlan a jobbágyi állattartás számszerű nagyságának megállapítására. A hagyományos jobbágyi állattartás csak ritkán állíthatott elő piacra vihető felesleget. A szántóföldi gazdálkodásnál említett önellátás e téren is jellemző, bár itt néha sor kerülhetett a szaporulat - mint felesleg - áruba bocsátására. A lakosság lényegében egyetlen - a gazdaságból eredő - bevételét jelenthette, ezért a jobbágyságot minden olyan intézkedés igen érzékenyen érintette, amelyik állattartásának csökkenését eredményezte. Az áru szerepét játszó állat mellett azonban fontosabb volt annak igaerő biztosító szerepe. A jobbágyi kézen lévő állatállomány megállapítása számszerűleg ma már lehetetlen az összeírások' alapján.

80 Az adóalapul szolgáló szántó, rét és egyéb ingatlan javak összeírása alkalmával a földterületek nagyságát aligha lehetett eltagadni, annál inkább meg volt ennek a lehetősége az évenként és évszakonként változó állatállomány esetében. A sorban egymás mellé helyezett, különböző évi adóösszeírások adatait összevetve rögtön kitűnik valótlansága. Elképzelhetetlen, hogy egyik évről a másikra a községek jelentős részében szinte eltűnjön az állatállomány. Az összeírások ilyen változásaiban inkább az adócsökkentés érdekében való eltagadást kell feltételeznünk, mint jelentősebb állatpusztulást. Ennek ellenére egyértelműen megállapítható az állomány XVIII. század végétől tartó folyamatos mennyiségi csökkenése.

8

' Az 1828. évi országos összeírás adatait sem fogadhatjuk el minden fenntartás nélkül, bár az állatok számát illetően ez közelíti meg leginkább a valós értéket. Adatait azonban ennek sem fogadhatjuk el abszolút értékűnek mert egymás szempontú uradalmi összeírással összevetve kiderül ennek is valótlansága.

83 így a megyei és az országos adóösszeírás megfelelő azonos éveinek és rovatainak összevetése nem adhat valós értékeket. Érdekes módon viszont az országos és a megyei adóösszeírás eltérésének aránya néhány százalékos tűréssel minden állatfajta esetében azonos, akár csak néhány községet veszünk vizsgálat alá, vagy ha Somogy megye egészét vizsgáljuk.

89 így a tartott állatok egymás közötti aránya, ill. az arányok esetleges eltolódása a legtöbb esetben megállapítható. A községek közös legelőikön együtt tartották állataikat, azok legfeljebb fajtánként különültek el a különböző adottságú legelőkön. Az egyetlen „javítás"