Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében

A XIX. század elején a megye mezőgazdaságilag hasznosítható 917 486 holdnyi területéből 1802-1804-ben 154737 hold szántót írtak össze a dicalis táblákba.

2 Ekkor a Kaposmentén (Kaposvár nélkül) 8122 holdnyi területen folytattak szántóföldi gazdálkodást,

3 szemben a megyei, zömében másod- és harmadosztályú földekkel, többnyire (77,5%) elsőosztályú szántóföldeken. A megye általában véve közepes termőtalajú, de vidékünkön is csak nem sokkal volt jobb adottságú. A Kapós balparti területek löszös-homokos földjei, a lejtők délies fekvése jobb feltételeket biztosított a szántóföldi gazdálkodásra. Ennek ellenére itt is jelentősen rontott az általános helyzeten a haszonvehetetlen vagy mocsaras terület, elsősorban a balparti patakok völgyeiben. Igen jelentős negatív hatást fejtett ki a mindenütt - de különösen a jobbparti meredek dombos területen - jelenlévő erős talaj eróziós tevékenység. A megye területén a szántók alig valamivel nagyobbik része tartozott az uradalmak területéhez, a Kaposmentén is közel azonos volt a helyzet. 1848-ban a Czindery összeírás itteni helyiségeiben

4 a földesúri és a volt úrbéres földek mennyiségét 19363, ill. 16947 holdban jelölték meg, ami 53,3, ill. 46,7%-os arányt jelentett az úri birtok javára. Míg ezekben a falvakban a teljes úrbéres földterület 1767-1848 között 2420 holddal gyarapodott,

5 az úri földeken ennél jelentősebb növekedéssel számolhatunk, különösen ha az irtások mellett figyelembe vesszük a vízrendezések során kizárólagos hasznosításukra fordított területeket is. Csak maga a Kapós rendezése során nyertek 6457 holdat, bár ez nem tekinthető teljes egészében területgyarapodásnak. E birtok részarány részben kedvezőtlen volt a nagyobbarányú mezőgazdasági árutermelésre - még összmennyisége révén is -, viszont a magas jobbágyi földaránnyal biztosítani tudták az ugyan még csekély majorsági termelés - roboton alapuló - munkaerő szükségletét, ill. jelentős bevételt jelentettek a néhol több száz holdas remanenciák és irtások az éves cenzusaik révén. A századelő időszakában alig beszélhetünk allódiális birtokokról, s még az egyik legnagyobb birtokosnak számító piaristák uradalmában is hagyományos gazdálkodást folytattak. 1804-ben két kaposmenti községükben (Taszár, Attala) mindössze 310 holdnyi uradalmi kezelésű birtokrészt említettek,

6 de ugyanekkor ennek sokszorosa volt a remanencia. Attalában két nyomásban használtak 180 allódiális holdat, Taszáron három nyomásban 130 holdat. A jobbágyoknak cenzus, valamint a kilenced és tized mellett átengedett remanenciális földek mennyisége 485, ill. 780 hold nagyságú volt. A többi uradalomban ehhez hasonló lehetett a helyzet, s csak a konjunktúra hatására vontak mind nagyobb területet saját kezelésbe, továbbra is fenntartva a hagyományos jobbágyi romotmunkaerőt és a h a gy om ány 0 s mu n kam Ods zereket. A piarista kezelésbe átkerült mernyei uradalom gyors léptekkel igyekezett kiépíteni majorsági birtokát. Az átvételi összeíráskor az allódiális javakhoz sorolták még az általuk nem használt ún. fölös földeket, de már 1804-ben a Kapós majdani rendezésével felszabaduló területek bevonhatóságáról beszéltek. Mint korábban láttuk, hatalmas pénzösszegeket fordítottak a birtok erőteljes kanalizációjára és már a század tizes éveinek elején rendelettel is támogatták a vízszabályozásokat, különös tekintettel gondolva az így nyert rétek hozama által növelik