Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban (1770-1792)

ségckben az összes iskolaköteleseknek mindössze csak 21,46%-át tették ki, ez az arány a protestánsoknál ugyanakkor 33,79%-os volt, arányaiban jelentősen felülmúlva a katolikus iskolákba járó tanulók számát. E számokon belül azonban mindkét felekezeti oldalon - a jobbágyfiúk és a jobbágyleányok ténylegesen iskolába járó arányai - némi eltolódással a leányok javára - nagyjából fedték egymást. A táblázat szerint tehát az iskoláztatás mértékét illetően a protestáns iskolák viszonyai kedvezőbben alakultak a ?negyében, általában egységesebb és intenzivebb volt náluk az iskoláztatás. De az iskolánkénti átlag is összefüggésben állt a falvak adott felekezeteivel. A 41 statisztikailag is hasznosítható római katolikus iskola iskolánkénti átlaga 17,60 volt, a 32 protestáns iskola esetében pedig ez az átlag már 21,5 3-at mutatott. Ha ez a különbség lényegében nem is volt egymástól jelentősen eltérő, mégis e számok már egyértelműen utalnak a protestáns népiskolák látogatottabb voltára. Az iskolába járók korosztályaira figyelve a 10. táblázat - mind a protestáns, mind pedig a katolikus tanulók kapcsán - jellemzőként állapíthattuk meg, hogy a 6 éves tanulókból mindössze csak 91 (61 fiú, s ennek csak a fele: 30 leány) járt a statisztikailag hasznosítható adatok szerint az iskolába, a tanulók 7>5 5°/(ra. Mindez jellemzőként mutat a 6 éves gyermekek alig iskoláztatásának a tényereje. Nehzen hihető ugyanis, hogy a 6 éves gyermekek távolmaradásánál e korosztály nélkülözhetetlen munkaerőként való visszatartása lett volna a döntő jelentőségű, hiszen a hatévesek még aligha voltak felhasználhatók a mezei munkánál, az állatőrzésnél, a vízhordásnál stb. De arra gondolhatunk, hogy az iskolából való visszatartásuknál jelentős szerepet játszhatott az a tény, hogy a szülők a kisebb gyermekek otthoni, házi felügyeletnél már számításba vették őket, főként a leánygyermekeket. Ez az arány még a hétévesekre is jellemző volt (106:57). Az iskolábajárás jelentős esztendei a 8-10 éves évjáratok voltak. Ezek képezték az összes tanulók 63,40%-át. A legnagyobb részesedési arány a 9 éveseké volt (23,31%), utána a 8 éveseké, míg a harmadik helyen a 10 évesek tanyáztak az iskolalátogatottság terén (19,91%). Ezt követték a 7 évesek (13,52%) és a il évesek (10,04%). A 10 éves kornál idősebb fiúk és leányok száma már erősen apadóban volt az iskolában, fokozatosan fogytak el a szülői akarattal elvont és távoltartott gyermekek c korban a népiskolákból. Az évjáratokon belül a jobbágy leányok iskolalátogatási arányai voltak a kedvezőtlenebbek. Az utolsó helyen a 12 évesek álltak, közülük csupán csak 5,73% járt az iskolába. A táblázatból az is leolvasható, hogy az összeírt helységekben 5 évesen már 16 gyermeket járattak az iskolába, 13 és 15 éveset pedig hatot. Az összeírás esztendeiben - a megye néhány helységében - feltüntették az igen szegény tanulók számát és iskolábajárásuknak az arányait is. Ezek szerint Böhönyén 12 igen szegény tanulóból csak egy fiú járt iskolába, Istvándiban is csak egy a hatból, Belegen a 8-ból senki, Gölle 52 igen szegény római katolikus tanulójából is mindössze csak 4 fiú és 4 leány járt az iskolába. Az iskolábajárásnak ez az igen alacsony részesedése megyei tendenciaként is elfogadható a számunkra, noha tisztában vagyunk azzal, hogy a statisztikailag hasznosítható számok alacsony volta korlátozhatja adataink és következtetéseink általánosíthatóságát.