Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban (1770-1792)

és az orgonistái jövedelmeket illetően 7 tanítónak volt 1-50 Ft közötti a jövedelme, huszonnégyé 50 és 100 Ft között, nyolcé már 100-150 Ft között mozgott, négyé pedig már 150-200 fölé emelkedett. (Kéthely, Marcali, Mozsgó, Túr.) 5 harangozó közül háromnak 10 forint alatt, kettőnek pedig valamivel több, mint 20 Ft volt a jövedelme. (Tarany 20,21 Ft, Háromfa 21,40 és fél Ft.) Orgogonafújtatásra mindössze csak a berzencei tanító vállalkozott 2 forintért. A stóla jövedelmek jóval alatta maradtak a 10 Ft-nak, csupán a mernyei kántortanítónak a járandósága emelkedett valamivel a 20 Ft fölé. Ilyen keretek között mozogtak a colledából eredő jövedelmek is. A lecticali és a különféle jövedelmek (ex diversiis) rovaton találtuk a nagyobb summákat (1-92 Ft, illetve 2-81 Ft közöttieket) a falvak nagyságától függően. Ez utóbbi rovatban tüntették fel a nótárius funkcióért való járandóságokat is, amelyek falvanként más és más összegekre rúgtak. Vámos 3 Ft-ot fizetett Csököly 4-et, Somogyvár 8-at, Némctlad pedig 10 Ft-ot a falujegyzői teendők cl látásáéit. Csurgón még a hegyközségi jegyzőnek is 6 urna bort (á 1 Ft) adtak, 6 Ft-nyi összegben. A nagyobb falvak azonban már jóval többet fizettek a nótáriusi munkáért: Gyékényes 12 Ft-ot, Tótgyugy 18 Ft-ot, Csokonya 27-et, Berzence 28-at, Felsőcegesd 30-at, Mcrnye 35,30 Ft-ot, Marcali 41,30 Ft-ot, Tapsony pedig 60 Ft-ot. Jóllehet a század végén a hatóságok már jelentős erőfeszítéseket tettek a tanítói és a jegyzői munkakör szétválasztására, összeírásunk időpontjában a 43 helységből még mindig 30-ban (69,76%) a tanítók végezték „másodállásban" a falu jegyzőjének a teendőit. De nemcsak a római katolikus tanítók végeztek nótáriusi funkciót, hanem a protestáns falvak jelentős részében is hasonló volt a helyzet. Főképp a nagy tanító ínségben kértek a protestánsok a felsőbbségtől olyan nótáriust, aki a gyermeket is tanította volna, de az is előfordult több alkalommal, hogy a protestáns falvak az elűzött tanítójukat tartották vissza nótáriusként. Ezért kérte Pribék Antal Ráday Gedeont 1767. november 6-án, hogy a Helytartótanácsnak tegyen javaslatot arra, hogy a kovácsiak olyan jegyzőhöz juthassanak, aki nemcsak az istentiszteletet tartja meg, hanem a gyermekeket is taníthatja. A lakosságnak e kérelmét még tíz év múltán is - 1775. április 8-án meg kellett ismételnie az uralkodónál. Azt a törekvést, hogy iskolatanító hiányában a nótárius taníthassa a gyermekeket - 1770. május 21-én - már a Helytartótanács is engedélyezte. Nagymarton, Udvarhely, Alsók és Szentkirály is azt kérték az uralkodótól 1769-ben, hogy a megye által eltiltott tanító helyére nótáriust alkalmazhassanak, aki az előkönyörgés végzése mellett a gyermekeket is tanítja az iskolában. Magyaregres ugyanígy kérte az uralkodót 1771. március 27-én, hogy a prédikátor szembetegsége miatt továbbra is engedélyezze a nótárius tanítását. 1773. február 12-én érkezett meg a Helytartótanács rendelete Somogyhoz, amelyben engedélyezte, hogy a nótárius ne csak az elemi ismeretekre, hanem a hittanra is taníthassa a gyermekeket. Csokonya is beadvánnyal fordult a megyéhez, hogy a hamis feljelentés alapján eltiltott jegyzőjük számára a tanítási engedélyt megszerezze 1776. január 29-én, majd amikor a kérelmet a megye elutasította, a község az uralkodóhoz folyamodott. Noha a két tisztség gyakorlása eléggé eltért egymástól, mégis jelentős volt a falvakban a két funkciót egyszerre betöltők száma. 1770-ben még 20 olyan