Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban (1770-1792)

Az i. táblázat a tanítók számát és a beszélt nyelvek megoszlását tartalmazta a megye falvaiban és mezővárosaiban a Lexicon locorum adataiból összeállítva. A megye felsorolt 319 helységében, közte 10 mezővárosban, az összes tanítók száma 147 (46,08%) volt, míg 178 faluban egyáltalában nem volt tanító (5 5,79%). A megye négy járásában a falvak tanítórészesedése az alábbi arányokat mutatta: 1. az igali járás 66 helységében 49 volt a tanítók száma (74,24%), 2. a kaposi járás 71 falujában 38 tanító működött (53,52%), 3. a kanizsai járás 81 falujában pedig 39 tanító tevékenykedett (48,14%), s végül 4. a szigeti járás 101 helységében mindössze csak 21-ben volt tanító (20,79%). Mindezek a megyén belüli adatok egyértelműen bizonyították a megye középső és északi részcinek kedvezőbb arányait az iskolai ellátottság tekintetében a déli járásokkal szemben. A megye 10 mezővárosában az összeírás időpontjában csupán egyben nem volt tanító (Sellye) és csak Szigetváron működött 2 tanító. A többi két tanítós iskola a megye falvaiban működött: Ádánd (réf.), Kőröshegy (réf.), Ságvár (réf.), Kiliti (rk. és réf.), Böhönye (rk. és réf.). A Lexicon adataiból azt is megállapíthattuk, hogy a megye 240 magyarul beszélő falujában 108 (45,00%), a 11 németül beszélő faluban 6 (54,5%), a 61 horvát ajkú településben pedig 27 (44,2%) tanító működött. Az adatsorok a tanítóellátottság arányát a németül beszélő falvakban mutatta a legkedvezőbbnek. A mezővárosokban beszélt nyelvek szerint háromban volt a tanítás nyelve horvát (Babócsa, Berzence, Sárd és részben Szigetvár), s egyben pedig: Szigetvárott, három nyelvű (magyar, horvát és német). A gyors egymásutánban készült összeírások - ugyanazon négy járás területéről - 157-185 helységet írtak össze a megyében, nagyjából ugyanazon településeken (151-178 között volt a falvak száma és 6-9 a mezővárosoké), amelyekben 1777-ig a tanítók száma, nyilván az iskoláké is, lassan növekedett. Ha az 1770-es esztendőt bázis évként fogjuk fel, akkor a tanítók száma 12,94%-kal növekedett, köztük is a római katolikus tanítóké 11,21%-kal, a protestáns tanítóké pedig 6,25%-kal. A vizsgák időszakban a két tanítós helységek száma duplájára emelkedett. Az 1770-es megyei összeírásban még csak 139 voit a tanítók száma. Az eltérés okát a megyei összeírások későbbi időpontban történő, kiegészítő adataiban látjuk, amikor a Lexicon locorum nemegyszer már tanítóval együtt tüntette fel azt a helységet, amelyet az első megyei összeírás még tanító nélkül vett számba. Az 1770-es összeírások 1771 kora télvégi lezárása után már nem egy falu ismét talált tanítót magának, ami újabb létszámmal növelte a Lexicon locorum hasábjait. A 2. táblázatra tekintve a népiskolázás lassú fejlődéséről tesz tanulságot a tanító nélküli falvak számának a csökkenése. E helységek száma az 1770-es esztendő 45-jérői 1777-ben már 30-ra csökkent. A felekezeteken belüli arány e tekintetben is a protestánsokra nézve volt a kedvezőbb, abszolút számokban azonban a római katolikus tanító nélküli falvak száma is jelentősen csökkent: 40-ről 27-re. Az 1770-es esztendőben az összeírt helységekben csupán csak 5 volt a protestáns tanító nélküli falvak száma, ami 3-ra csökkent a Ratio Educationis kibocsátásának esztendejére. Alig mondható azonban javulás a 7 esztendő alatt, sőt valamicskével növekedett a megyében az üres, a tanító nélküli iskolák száma (52-ről 54-re). A fe-