Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bendefy László: Mikoviny Sámuel Somogy megyei térképei

azaz: 1727-ben (az x-ekkel megjelölt helyen) egy halász (a vízből kiemelkedő?) faimaradványokra talált. Az Mo 14. jelű, Mikoviny-íéle kéziratos térképen teljesen hasonló felirat látható. Ugyanezt a megjegyzést találjuk a bécsi National Bibliothek Fam. Fideicommissiones 272374, ill. újabb jelzete szerint a C 70-75. sz., 1755 körül készült vezérkari térképen is. E térkép balatoni részlete Mikoviny felmérése alapján készült. A felirat itt így hangzik: ,,Lacu decrescente Rudera Muri [sunt inventa]". Ugyanezeken a térképeken jegyezte fel első ízben Mikoviny azt a nagyon fontos tényt is, hogy 1732-1735 táján a Balaton legnagyobb mélysége - hat lábat tartalmazó öleket értve - 6 bécsi öl." Ez a mélység kivételes volt. A valóságban a tó általános maximális mélysége akkoriban valószínűleg nem lehetett több 5-5 1/2 ölnél. E térképlap tehát - a soron következő Mo 14. jelűvel együtt - alapvető fontosságú a Balaton tó történetében és egyben az egész Somogy vízrendszerében, a történeti időkben tapasztalható vízszintváltozásokat illetően. A térkép nagysága 60x82 cm, de a hasznosan felhasznált része csupán 60x50 cm. A lap jobb szélén ugyanis 32 cm szélességű sáv felhasználatlan maradt. Ezen a részen egy tíz csoportba foglalt távolságkimutatás van, Fritsch András Erik keze-írásával. Az ábrázolt terület azonos az M 12. térképen látottal, de ezen a Balaton sokkal pontosabban és részletesebben van kidolgozva, mint amazon. Ezzel szemben a völgyeket borító vízfolyásoknak a szerkesztő csak a partszegélyét jelölte, de azok megnevezése, valamint a vonalkázás elmaradt. A balatoni hajózás érdekében kijelölt hajóutat Mikoviny első ízben ezen a térképen tüntette fel. Két végpontja (a Balatonon belül) Siófok, illetve Balatonhidvég. A hajózó csatornát jelentő két párhuzamos vonal közé ezt a szöveget írta: ,,

Maxima hujus Lacus profunditas 6 Orgyarum Hexapedarum." A térkép méretaránya nem teszi lehetővé, hogy a fenékpusztai viszonyok olyan részletességgel kerüljenek ábrázolásra, mint a Mo 12. jelű térképen. Mindenesetre látható, hogy a fenéki szárazulat földnyelve széles sásos-nádas átmeneti résszel kapcsolódik a Balaton nyílt vizéhez. Ebben a lapos, ingoványos peremszegélyben is vannak szigetszerű szárazulatok, különösen Hévízszentandrástól délre, ahol a szabályozatlan Hévíz patak önti vizét a Balatonba. A térképen két Kis Komárom található. Egyik Komár várostól délre: ez a történelmi Kiskomárom. A másik Kanizsától (Canisa) Ny-ra van, s ezt Görög Demeter „Magyar Átlás"-a már Homok-Komárom néven ismeri; Mikovinynél ez is „K[is] Comarom". Zalavártól délre, [Balaton-] Hidvignél Mikoviny látta és térképezte azt a hosszan elnyúlt gátat, amelynek megtartásáért, illetve a töröktől vissza-visszaszerzéséért annyi küzdelmet folytattak a végvári magyar vitézek. Ennek a kitartó, hősi helytállásnak részletei Iványi Béla

m kutatásaiból ismeretesek. Hidvégtől Ny-ra, a Szála (Zala) folyó jobb partján emelkedett a „Pogány v á r"-nak nevezett földvár. Sok szó esik róla a török időkben. A 18. század végéig még megvolt. Mikoviny idejében még teljesen érintetlen. Ezen az Mo 13. jelű térképen szabályos téglalap alakja még látható. Belső földsáncát árok vette körül. Az ábrázolás morfológiailag annyira határozott, hogy ezen az alapon a maradványok régészeti feltárása is megkísérelhető volna.