Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez

utódja a mai Szentes. Továbbra is problémát okoz viszont a középkori település pontos lokalizálása, mert bár a mai Szentes is az okleveles anyagból kihámozható topográfiai viszonyok között terül el, innen semmiféle régészeti lelőhelyet nem ismerünk, nemhogy középkori faluhelyet. Ezzel szemben Komlósdon, a Drávaszentesre vezető országúttól DNY-ra, a falu szélén lévő szőlőhegy délnyugati végében és az ártérre vezető földút vízmosásaiban nagyszámú középkori cserepet gyűjtöttem. A területet Kenderföldeknek is nevezik. Valószínű tehát, hogy a középkori Szedereg itt terült el, és Szentes a Széchenyi család új telepítése. Mindamellett nem zárhatjuk ki teljesen - csupán a régészeti bizonyíték hiánya miatt -, hogy Szentes a középkori település fölé épült. Háromfa 1377-ben Harumfa alakban említik először, mikor a Berzencei család tagjainak kérésére a zalavári konvent bejárja határait nyugat, Telek possessio felől

10

'

1 1406-ban kelt oklevelében Zsigmond király is megerősíti a Berzenczei családot a berzencei uradalomban.

100 Ennek az uradalomnak volt része Háromfa is, mely ekkoriban Háromfafalva néven szerepelt. 1451-ben Hahóti Boldizsár is részbirtokos Háromfafalván, és perbe keveredett Pácod-i Cursa Andrással és családjával. 1453-ban Berzenczei János itteni részbirtokait Tul-i Vitéz Tamásnak zálogosította el 500 magyar aranyforintért.

100 Húsz évvel később pedig Berzenczei László kénytelen hasonlóképpen cselekedni, Szentgyörgyi Vince Péter és Berzenczei László özvegy feleségét iktatják be többi között a háromfafalvai részbirtokokba. Az oklevél felsorolja név szerint a jobbágyokat, és a használatukban lévő telkek nagyságát. E szerint 1453-ban Laszij Jánosnak, Lőrincze Péternek, Szabó Jakabnak, Györgynek, Balázsnak és Egyednek egész telke, Molnár Benedeknek, Nagy Jánosnak, Szabó Egyednek, Nagy Andrásnak, Sós Lukácsnak és Szabó Péternek fél telke volt a Berzenceiek háromfafalvai birtokán.

10

' A fenti birtokrészek 1477-ben Szenterzsébeti Forster György kezébe kerültek, még pedig úgy, hogy mintha azok korábban is az övéik lettek volna, arról azonban az oklevél nem szól, hogy miként történt a birtokok átadása.

108 1481-ben már az új birtokos is kénytelen osztozni a berzenczei uradalmon, hogy adósságát meg tudja fizetni. A birtok fele Bornemissza Jánosnak, a győri püspök jegyzőjének és kincstárnokának kezébe kerül.

109 1488-ban a háromfafalvai birtokrész Nagylucsei Ferencé örökösödési jogon, mivel Szenterzsébeti Froster Annát vette feleségül.

110 A 16. században a Zalay-család birtoka volt. 1536-ban 27, 1545-ben 56, 1546-ban 20, 1548-ban 15, 1549-ben 20 portáját írták össze, 1555-ben pedig teljesen elpusztult,

1

" de 1565-ben ismét két házát adóztatták a törökök.

112 a) Bakháza Már a középkorban falu volt, először 1438-ban említik, mint Hahóti Boldizsár birtokát.

11

' Ugyanőt uralja 1449-ben is, bár elzálogosításával kapcsolatban hosszabb per keletkezik. Hahóti Boldizsár Bakháza, Pácod, Sármellék és Sztank falvakban lévő birtokrészeit elzálogosította a babócsai vár várnagyának, Pácod-i Cursa Andrásnak, aki miután a zálogösszeget visszakapta, a birtokot nem adta vissza, hanem a maga részére elfoglalta. Pálóczi László országbíró csak hosszas