Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bánkúti Imre: Iratok Károlyi Sándor első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április)

Tegnapi napon Nemes Soprony Vármegye gyüléssinek alkalmatosságával alázatossan vettem az Nagyságod méltósságos levelét, kibül hozzám mutatott gratiajat értvén, alázatossan köszöncm s minden tehetségemmel érte líszek, hogy hivatalomnak Nagyságod contentummával megfelelhessek. Én az czeremhez azonnal confcrálnám magamat, de az mint Török István

1 kapitány uramnak is jelentettem, mivel mindenemtül megfosztattam s Olasz Országban veszett hadi készületem, egy kis időt annak conquisitiojában köllyetik tültenem, kire alázatossan továb is kírcm Nagyságod annuentiajat, mert sine necessariis bellicis requisitis hasznos szolgálatot nem tehettnék. Én azomban az idő alat jo legínyeket is conseribálok, csak hogy fegyveredének, mivel fegyvert sohut nem kaphattni, ugy hallom pedig, hogy az ezeremben is sokan találkoznak ollyanok, kiket én Nagyságod gratiája által könnyen fölfegyveresítenék, csak méltósztassék Nagyságod a Kőszegi Dicasteriumnak kemínyen parancsolni, hogy a minemő fiseadis vasat vittek be e napokban, adgyák kezemhez egynehány másával, a kibül én láncsásokat (így!), valami ötszázat csináltatok, ollyan forma fegyvert, a kivel rígenten magyarok szoktak vala hadakozni, és miként szokták Szent László királyt pingálni, ezt hamar lehet etkészítettni, mert sok mesterember íjel s nappal rajta fog munkálkodni; eddig is csináltattam volna, de nem volt annyi tehetsígem, hogy valami kevís vasat kikírhettem volna a Nemes Dicastcriumtül. Kírem azért iterato alázatossan Nagyságodat, méltósztassék vasra való commissiot mentől eléb kezemhez küldeni, ugy tudom, hogy igen igen fog tetceni Nagyságodnak azon fegyver, a kivel szúrhatni, vághatni és egyszersmind visza is rándhattni. Magamat in reliquo az Nagyságod gratiajaba ajánlom s maradok Nagyságod igaz alázatos szolgája Akay István

2 Udvard 6. martii 1704/' P. S. Andrássy Pál Ur eő Nagysága Bécsben vagyon, kiszökött egynehány katona most Bécsbül, a kik tegnap Nagyságodhoz mentek Kismartonyba, azoktul kitanulja Nagyságod, miiben vannak oda föl a dolgok: ugy hallom, hogy eő Nagysága erőmest kijüne s ha kijühüttne, ha Nagyságod méltosztattnék megengedni, valami módot keresnék, hogy írhattnék eö Nagyságának s persvadealnám kijüvetelét. (Külső címzés:) Illustrissimo et Excellentissimo Domino Domino Alcxandro Károlyi stb. Kisimartony. 1. Életrajza: Payr Sándor, Telekesi Török István. 1666-1722. Egyháztörténeti monográfia. Bp., 1896. (Kny. a Protestáns Szemléből.) 2. Akay Istvánra 1. a 93. sz. levelet. 3. Sopronudvard, ma: Grossmutschen, Ausztria. 96. Csepreg, 1704. március 6. Dávid Imre Károlyi Sándornak: beszámol a hadélelmezés nehézségeiről, főleg a szekerek hiányáról. Ezt 0Z is súlyosbítja, hogy a hadak nem bocsátják vissza a táborról az élelemszállító szekereket. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704 március. Fasc. 3. C. 10.) Méltóságos Generalis nagy jo Kegyelmes Uram. Nagyságod méltóságos parancsolatja szerént én csekély tehettségem szerént igyekesztem volna az vitézlő rendek számára mennél többet küldhettem volna, való dolog Méltóságos Generalis Uram, victualét többet köldhőttem volna, de! szekereket hirtelen nem küldhettem, mivel nagyobb része az vármegyéknek elpusztult, az kik pedig megvolnának, azok közül sokan, kik előbenivel élést vittek fel, azkoráig megtartósztattak, hanem most küldöttem négyszáz köböl lisztet, és háromszáz kőből zabot. Minden tehettségemmcl azon leszek, hogy mindgyárt azután mind lisztet és zabot elegendőt küldhessek, mivel Istennek hála élés elég vagyon, csak szekereim lehessenek. Arra való nézve Nagyságodat, mint Kegyelmes Uramat alázatossan kérem, méltósztassék kegyeimessen ezen szekereim véget megparancsolni, hogy mint visszabocsátassák, máskép, ha ezek most ottan megtartosztatnak, az hátramaradtak rajta