Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bánkúti Imre: Iratok Károlyi Sándor első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április)
nak, 1 ugy eő kegyelme is utánam elgyüt és Isten scgítcségébül, a ki meghódul, azt nem engedjük pusztítani, a ki penig ellenségünknek mutatja magát, minden felé portázunk. Csakhogy éppen ebben az órában, hogy már Valpo 2 és Eszék felé akartunk-volna az ellenség ellen indulni, felzendültek az pápai, vcszprími, simontorni seregek, hogy ezeket az Dráva mellet tót pápista falukat 3 , a kik meghódultak, fel nem engettem rabolni, vetvén szememre, hogy eő nékiek nyercsségck nincs, felszedték vették magokat, még zászlóstul is visszamentek. Zana kapitány uram csak ennyihányod magával itt maradót mellettem, itten penig minékünk minden felől sok ellenségünk vagyon, a kikre kell igen vigyáznunk, ugy mint Horvátország felől, Szávamellyekirül, Szerémségbül, ugy is a kik Baranya, Tolna vármegyékbül, a Dráván által és a Bácskaságbul Dunán által szálat néptül kell tartanunk. Azért ha meg nem bántanám Nagyságodat, méltO'sztattnék Nagyságod kegyelmesen parancsolni Szarka Sigmond, Bakács Lukács és Bácskaságban lévő kapitány uraiméknak, és más reguláris hadaknak is, hogy nékünk segítcségünkre sietnének, hogy mentül hamaréb ezt az országot meghódíthatnánk, egy szívvel lélekel már mivel hozzá fogtunk, Isten scgítcségébül véghez is vigyük. Ezek a fellyül megnevezett rebellissek a magok hitettlenségeket és istentelenségeket evvel az actussal is contestálták, azért Nagyságod bölcs ítileti ezekkel procedálni és remcdcálni kegyelmcssen méltóztassék; az pécsi nyereséggel is töb mind fele talám, és az Dunántúl valoiak minnyájan, még pedig ellenséget sem láttak, felmentek hazájokiba, most már amikor legjobban kívántatnának a hadak és ellenséget éreznek, akkor széleinek el, ez illyen hüvségre esküttek eők. Azért továb is alázatossan kérem Nagyságodat, remedealni kegyelmesen méltosztossék Nagyságok, én penig Nagyságod kegyelmes gratiajába ajánlom alázatossan magamot és maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Hellepront János 4 ezeredes kapitány. Datum in Sclavonia Moroszlovice 0 faluban die 4. martii 1704. (Külső címzés:) Méltóságos Károlyi Sándor Urnák stb. Cito, cito, citissime. t. Zana György ezereskapitány. 2. Ma Valpovo, Jugoszlávia. 3. Arról a néhány katolikus faluról van szó, amely Szlavóniában a török hódoltságot átvészelte. 4. Baranya megyei birtokos, ezereskapitány, később főhadbiztos. Életrajzát megírta Málnást Ödön, Bp., 1940. 5. Valószínűleg azonos Moszlovine faluval, Verőce m. Ma Jugoszlávia. Hidegség, 1704. március 5. Csery Mihály levele Károlyi Sándornak. Tájékoztatja arról a hírről, miszerint a csuszának támadásra készülődnek a Sopron környékén állomásozó kuruc csapatok ellen, csak azt várják, hogy azok egy csoportba gyűljenek össze. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704 március. Fasc. 3. C. 11.) Mint Kegyelmes Uramnak Nagyságodnak alázatossan szolgálok. Akarám Nagyságodnak alázatossan megírnom, polgár referálta: edgy aszony benn volt Sopronban, mivel az aszonyokat beeresztik, azt mondja, hogy ott ben hallotta, valami vendígfogadó Bícsben volt, a ki Sopronban lakik, azt beszélettc, hogy ollyan corrcspondentia vagyon, ha Nagyságod Sopront megszállja, tehát soproniak nagy ágyóbul lőendk, a lesz a jele, mindgyart németujheliek 1 is lőnek, ugy Bícs tájárul győn segétcség; azon aszont fölkerestetem és megexaminalom, ha ugyan valló lészen, mingyart Nagyságodnak megírom. Hlyen okát adja, mivel most széllel vagyunk a falukon, azért nem üttnek reánk, de akkor Soprony alatt edgyött lévén a magyarság, akkor üttnek reánk, ezt így beszélek, kik előtt azon aszony ezeket mondotta. Amint Nagyságodnak írám, fölkerestetem valahon lesz azon aszony. Ma anyira mentek embereim váras alá, ednihány lovas kigyött, edgymásra morgottak, gyalog
