Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

9. Lagzi István: Francia menekültek Magyarországon (Balatonbogláron) a második világháború idején (1942-1945)

pácokban harcoló szovjet partizánokkal vette fel a kapcsolatot. Ezt követően a fél illegalitásban élő francia menekültek egyenként és csoportosan a Kárpátok felé indultak. A Kárpátok térségében megalakult és harcoló francia partizánok egyik csoportját Geyssely abbé főhadnagy, egy másik csoportot Jean Tomasi főhadnagy vezette. A Tomasi-csoport készítette elő a partizánmunkára vállalkozó francia menekülteket. De Laronciere főhadnagy, Le Poupet és Ledhman hadnagyok vezetésével a francia partizánok felszabadítottak Erdélyben egy (németek által őrzött) munkatábort s több kislétszámú német egységet semmisítettek meg. A francia partizáncsoportok számos önálló (és a szovjet csapatokkal összehangolt) fegyveres akciót hajtottak végre és számottevő veszteséget okoztak a visszavonuló német egységeknek. A harcok során a francia partizánok is jelentős emberveszteséget szenvedtek, egyes fegyveres akciókban a résztvevőknek több mint a kétharmada elesett. A németek speciális partizánvadász osztagokkal támadták a francia partizáncsoportokat, hogy kiszorítsák őket a stratégiailag fontos Dél-Kárpátokból. A magyarországi francia menekültek fasizmus elleni harcát eddig nem tartotta nyilván a magyar történettudomány. A Magyarország felszabadításáért elesett francia partizánok tevékenységét a Szovjetunió is sokra értékelte. A magyarországi francia partizánok vezetőjét de Laurienne főhadnagyot antifasiszta érdemei elismeréseképpen századossá léptették elő és a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki.

100 A felszabadulást megérő franciák 1945 nyarán tértek vissza hazájukba. Hazatérés előtt a Szentkirályi utcában és a régi Tornacsarnokban gyülekeztek.

101 Jabloncai Pál jól időzített, megható (politikai élű) tudósításában utalt a francia menekülteknek nyújtott antifasiszta segítségre, a magyar nemzet becsületes részének erkölcsi-politikai helytállására, „várják, hogy hazatérjenek Provence és Normandia fiai, Gascogne, vagy Lotharingia gyermekei. . . amikor hazatérnek, talán elviszik magukkal Magyarország ízeit. . . Talán vannak közöttük akik érezték, miközben kapcsolatba kerültek a magyarokkal, ez az ország mennyire rokon velük, mennyire átérezte Franciaország szenvedéseit, a mi igazi nemzeti lényegünk mennyire szerette azt a meghatározatlan csillogást, amit francia szellemnek hívunk."

100a A közel ezer fős balatonbogiári kolónia lakói közül sokan nem térhettek haza Franciaországba. Azok, akik a szovjet és jugoszláv partizánokkal harcoltak és elestek az antifasiszta harcban, örökre nálunk maradtak. Paul Giraud miniszter, a francia érdekek magyarországi képviselője 1945. november 2-án a Magyar Rádióban a magyarországi náci terror és az ellenállási mozgalom francia áldozatainak gyászmegemlékezése alkalmából köszönetet mondott a magyar lakosságnak a francia menekült katonáknak nyújtott segítségért. „Honfitársaim mindenütt és minden mindenki részéről segítségben és támogatásban részesültek. Itt Magyarországon nem ismerték az internálótáborokat, hanem szabadon élhettek Budapesten, vagy bárhol vidéken, dolgozhattak a szakmájukban, gyárakban vagy falvakban. . . . 1944. március 19. után helyzetük a német megszállás következtében megnehezedett, a németek igen sokat üldöztek közülük. Október 15-én hajtóvadászatot indítottak ellenük. De a magyar családok, melyek menedéket nyújtottak nekik, minden kockázat ellenére egy pillanatra sem vonták meg tőlük a vendégszeretetet. Segítették őket, hogy elrejtőzhessenek és kijelentem, hogy honfitársaim százait mentették meg a letartóztatás elől az őket befogadó magyar családok. És mi magunk, az állandó francia kolónia tagjai azokban a napokban, amikor a