Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

4. Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei (III. közlemény)

biztonságosabb megőrzés végett elhelyezte jelesebb okleveleit. A hatalmaskodók ezeket az okleveleket magukkal vitték. íme, még a nagyobb biztonságot ígérő kolostorfalak sem nyújtottak mindig kellő védelmet. Családi kúriákban őrzött iratok, természetesen, fokozottabban keltették fel a földtulajdonra épülő társadalom földéhes urainak mohóságát. Zápolyai István nádornak panaszolta Szerényi György, amint erről 1495. szeptember 16-án, Korotnán kelt oklevele szólt, hogy tizenegy esztendővel azelőtt (1484-ben) Sas Margit asszony és néhai Kelevizi István emberei édesanyjának, Katalin asszonynak kúriájára rontottak s ott a szekrényekből, zárjukat feltörvén, minden értéket, többek között Varacsik (ma Vrácsik) és Debrek (a mai döbrögi puszta Nagyatád határában) birtokokra vonatkozó, írásos dokumentumait is elvitték (31. sz. kivonat). Imént idézett adataink is azt bizonyítják, amit eddig is tudtunk, hogy az egyes családok birtokjogi okleveleiket legnagyobb értékeik között őrizték, s nem egyszer iratok őrzésével hivatásosan foglalkozó intézmények (kolostorok, konventek) gondjaira bízták. A király okleveleit is a kincstárban, a tárnoki házban helyezték el s a tárnokmester, kincstartó volt értük felelős. A párizsi Archives Nationales középkori gyűjteményét még ma is oklevelek kincstárának („Trésor des chartes") nevezik. A somogyi nemesi kúriák „kincstárai" s a kolostorok vastagfalú épületei, mint olvashattuk, nem egyszer váltak hatalmaskodó urak támadásainak célpontjává, éppen az ott kincsként őrzött oklevelek miatt. Az oklevelek időrendjében haladva, a fentebb említett somogyi helynévgyűjteményben és Csánki történelmi földrajzának III. kötete segítségével igyekszem azonosítani néhány olyan helyet, amely az elmúlt századokban lakhatatlanná vált. Dávot ma Dávod puszta Böhönye határában. Újfalu ma Csombárd határában az újfalusi puszta. Lencsény puszta Nagybajom határában, Balogd puszta Böhönye határában. Szerdahely puszta Kaposvártól délre, Szenna közelében. Tótfalu ma egy pusztának a neve Cserénfa határában. Irefalva vagy Irafalva neve ugyancsak Cserénfa határában él dűlőnévként. Veresalma ma Vörösalma nevű puszta Gálosfa mellett. Bat a Kapós folyó mentén Szerdahely környékén fekhetett. Zárom Zarany puszta egykor Kaposvár és Kaposfüred között, ma már Kaposvár határában. Bennek ma Bendek néven puszta Hács határában. A Zala megyei Debrethe ma Döbréte Zalaegerszegtől délnyugatra. A Tolna megyei Daro vára ma Dáró vagy Daru néven vár és szőlőhegy Pula és Dombóvár vidékén. Egyik-másik, most kivonatolt oklevelünk szövege elmosódott, alig olvasható. Akadt olyan is, amelyet csak ibolyántúli fényben lehetett kibetűzni. (Az oklevelek akár csak kivonatokban közlésének is éppen az a legfőbb célja, hogy a pusztulástól megmentsük azokat a kutatás számára.) Kivonataim elkészítésénél most is Évkönyvünk I. (1970.) kötetének 34-35. lapján mondottakhoz tartottam magam. 24. 1494. augusztus 10. A somogyi Szent Egyed monostor konventje előtt Miklós deák, Myklosy Ambrus és Naghzakachy-i Nagy (Magnus) Mihály, a Naghzakachy-i Mindszentek plébánia templomatyái, a maguk, valamint a Mindszentek egyházához tartozó plébánosok nevében a következő bevallást tették: az egyház szükségétől kényszerítve, különösképpen pedig a templom megrongált domborművének helyreál-