Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

8. Erdősi Ferenc: Somogy megye építőanyag-iparának fejlődése és szerkezeti átalakulása a XIX. század végétől napjainkig

A Darnay fivérek téglagyárát 1864-ben Feldrioh Hermann alapította, akitől 1890-ben vették meg a későbbi tulajdonosok. Gyártott téglát és cserepet, különleges idomtéglákat és alagcsöveket. A 14,5 kh kiterjedésű üzemi területen 14 épület állott. Hajtóerőt egy 54 LE-ős, kondenzátoros Cornwall kazán szolgáltatott. Századunk első évtizedében évente átlag 7 millió téglát és cserepet gyártott 86 munkással (közülük 28 nő). Piaca Somogy és Tolna megyére terjedt ki. A Bauer testvérek téglagyárát 1880-ban alapította Bauer Ferenc, akitől gyermekei örökölték. Évente átlag 4 millió db téglát és cserepet, valamint a szükséglettől függő mennyiségű alagcsövet termelt. Hét épület állott 10,7 kh-nyi üzemi területén. 35 LE erejű gőzgépet üzemeltetett. Termeivényeit a városban és Somogy megye különböző vidékein adta el. Schlesinger Károly téglagyárát 1868-ban alapította Borovitz Adolf és Braun Ede, akiktől 1903-ban vette meg a tulajdonos. Évente 3-4 millió téglát és cserepet termelt 60 munkással (egyharmada nő volt), piaca egész Somogy megyére kiterjedt. Az üzem 12 kh területen feküdt, amelyen 24 épület szolgálta a termelést és 1 db 3 lóerős villanymotort használtak vízszivattyúzásra. Schlesinger Albert és József gőztéglagyárát 1902-ben alapították. Kapacitása századunk első évtizedében már elérte az évi 6 millió db téglát és cserepet. Különleges termékeként az oromtéglát, a hornyolt zsindelyt és az alagcsövet említik. A gyárhoz 31 kh-nyi terület és 29 épület tartozott. Meghajtó erőt 1 db 75 LE-ős gőzgép szolgáltatott; 50-200 munkásának egyharmada nő volt. A községekben levő üzemek közül messze kiemelkedik a Tabon, az Öreghegy északi lábánál 1906-ban épített téglagyár. Fekvése kedvező volt, mellette halad el a kaposvár-síófoki vasút. Alapítója Pallós Ignác gépészmérnök, aki Baranyában kőbányákat is bérelt. Nagy kapacitásáról tanúskodott négy körkemencéje, két téglaprése és hat cserépprése. E felszerelés és 300 munkása lehetővé tette, hogy konjunktúrában évi 20 millió db téglát termeljen.

22 1914-ben leégett a hatalmas üzem, azt követően csak részben épült újjá. (Az első világháború után 2 téglapréssel és 3 cseréppréssel átlag 200 főnyi létszámmal termelt.) A tabi téglagyárnak a Somogy megyei Levéltárban őrzött iratanyaga a barcsihoz hasonlóan igen hézagos. Mindössze az 1920-as évek elejéről maradtak fenn olyan dokumentumok, amelyek tanulmányozásából megközelítő pontossággal felvázolhatjuk a kis- és nagyméretű téglát, hódfarkú cserepet előállító üzem meglehetősen szétnyújtott piacterületét. Az értékesítés elég nagy területen szóródott, Somogy megyén kívül eljutottak a tabi termékek Veszprém, Fejér, Zala, Tolna, Vas, Heves és Pest megyébe is. (Legtávolabbra a téglánál magasabb értékű, ezért a szállítási költségeket jobban „elviselő" cserepet küldték.) A belföldön kívül külföldi piacot is szerzett a kitűnő minőségű árut termelő tabi gyár. (1925-ben Grazba, Hammerschlag Jenő vállalkozó címére szállítottak 59 900 db hódfarkú cserepet, 5 900 nagyméretű és 25 000 db kisméretű téglát.) A gyár az égetőszenet több (különböző minőségű terméket adó) bányából szerezte be; így az 1920-as évek közepén Várpalotáról (lignitet), Somoskőújfaluról, Ajkáról, Mátraszeléről, Tatabányáról (2800-5500 kalóriás barnaszenet). A második világháború előtti években végrehajtott műszaki fejlesztés eredményeként bővült a termékek skálája. (1941-es adatok szerint 6 és 10 cm széles válaszfaltéglát, padlásburkoló-, járdaburkolótéglát, hornyolt- és gerinccserepet is gyártottak.)

23 A „Barcs-Drávavidéki Takarékpénztár RT" tulajdonát képező barcsi téglagyár az első világháború előtt évi 5-6 millió darabos termelésével ugyan