Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

6. Bencze Géza: Török Ferenc, Somogy megye mérnöke (1799-1832)

nöki karral, amely munkákról 1830. augusztus 3-án beszámolt a megye közgyűlésének. Ekkor - hivatkozva a megye többszöri sürgetésére - adta be azokat az újabb felvételeket a Dráváról, amelyeket a katonai karral együtt készített. Leveléhez mellékelt négy szelvény tartalmazza a Répástól Heresznyéig tartó Drávaszakasz igen részletes, színezett felvételét/'

7 (A térkép a 88. és a 89. oldalak közötti melléklet hátoldalán látható.) 1830 elején a Helytartótanács leiratot intézett a megyéhez,

48 hogy a megyei házipénztárból fizessék ki Töröknek és segédeinek a Dráva felmérése során 1822-től felgyülemlett 399 ft. 42 kr. járandóságát. A megye megütközve ezen elutasította Törökék jogos igényét, hivatkozva az 1794. évi (XVI.) törvényre, amely a királyi biztosságok felmérési munkájának fedezésére a só felemelt árából származó többlet felhasználását rendeli. A megye szerint tehát a folyamfelmérések költségei természetesen a kincstárt terhelik. Többszöri meddő levélváltás után ugyan a megye részben kifizette Török járandóságát, de ezt a kincstárnak adott kölcsönként könyvelte el és az összeg megtérítését követelte, mert „. . . ezen földmérők a Királyi Biztosság rendeléseiből kötelességeken kívül foglalatoskodtak azon munkába, mellyet külömben a Kormány vízmérőinek kell vala végezni, minthogy a Dráva rendbe szedése nem egyedül ezen megyét, hanem az egész ország kereskedését tárgyalja . . .",

49 - próbálta lezárni az ügyet a megye. A kifizetés ügye még hosszú évekig - Török halála után is - elhúzódott. Végül 1838-ban a Helytartótanács azzal zárta le az ügyet, hogy Török helytelenül járt el, amikor mérnöksegédeit a saját (!) pénzéből kifizette, mert az általa fizetett napidíjakat (3 ft. 12 kr.) végül is 1 ft. 30 kr.-ban állapították meg. Nincs más hátra - szólt a levél - mint, hogy Török örökösei a felesleges pénzt az illető fölmérőkön keressék.

50 Még az is kiderült viszont a levél hátuljára rávezetett megyei végzésből, hogy figyelembe véve a jóval alacsonyabban megszabott napidíjakat - a megye saját, mindenkor kiválónak elismert mérnökének -, még halála után hat évvel is 182 ft-tal tartozott. E hosszú, már életében is kedvezőtlenül alakult huza-vona ellenére, Török továbbra is lankadatlanul dolgozott a Dráva felmérési munkálatainál. 1831 elején írta egy levélben, hogy a Kakonyai pusztánál építendő „iga híd" táján a Murát térképezte az elmúlt év őszén, amelynek eredményét Páka Antal zalai mérnöknek küldte meg, aki ezen rajzok alapján fogja elkészíteni a híd rajzát.

01 Ekkor már betegsége is elhatalmasodott rajta, s egy levélben írja, hogy ,,. . . leg fellebb két órát lehetek nyavalás voltam miatt ágyon kívül napjába." Visszavisszatérő betegsége annyira levette lábáról, hogy az 1831-es esztendőben már nem fordult meg a Dráva mellett, sem másutt a megyében. A kakonyai hídépítésnél elkezdett munkáját is az 1830-ban mérnöki diplomát szerzett és becsületbeli földmérőnek kinevezett fia fejezte be.

52 Hosszan tartó betegsége után 53 éves korában, 1832. április 28-án halt meg Tapsonyban és ott is temették el.

53 Munkásságának méltó elismerése volt, hogy a legközelebbi Csokonyán tartott drávai Királyi Biztossági gyűlés

54 jegyzőkönyvének utolsó pontjában méltatták a Dráva mellett eltöltött utóbbi öt esztendeje fáradságot nem ismerő munkásságát.