Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
6. Bencze Géza: Török Ferenc, Somogy megye mérnöke (1799-1832)
csak véleményeket, jelentéseket kér a megye a Dráva - elsősorban mezőgazdasági - kártevéseiről, de 1822-től szinte mindennaposak a Dráva mellől adott hivatalos jelentései. Török magánéletére, saját és családja anyagi helyzetére a továbbiakban is csak egy-egy utalásból következtethetünk. 1822-ben Miklós fia gimnáziumi ösztöndíjat pályázott meg a kaposvári gimnáziumban. A gimnázium anyakönyveiből kiderült, hogy végig eminensként tanult, de ösztöndíjat mégis nehéz anyagi helyzetük miatt kellett kérnie. Török Ferenc a megyéhez fordult a gimnázium részére adandó bizonyságlevélért, amelyet a megyegyűlés azonnal kiadott részére. Ebben bizonyítják, hogy „ ... az említett folyamodó Török Ferentz 1808. esztendei május 9. napjától fogva megyénknek rendes földmérői hivatalát köz megelégedésünkre viselte és viseli mostan is, minden reá bízott dolgokban serényen és kötelessége s tudománya szerint eljárván; - ...végre ezennel hitelessé tesszük, hogy a többször nevezett folyamodó négy gyermekének nevelésével annyira terheltetik, hogy erre rendes fizetése csekélysége miatt elegendő nem lehet..." 27 Török mérnöki fizetéséről nincsen adatunk, de valószínű, hogy nagyobb pénzösszegeket csak hosszabb ideig tartó vármegyei útjai alkalmával kapott. így 1822-ben viszonylag magas összegben, négy forintban fizették ki a Dráva mellett végzett munkájáért járó napidíjait (valószínű, hogy ebből viszont neki kellett ellátni a vármegye által mellé kirendelt segédet vagy katonát). 28 Ez meglehetősen tekintélyes összeg volt, ha összevetjük a Kapós melletti - ugyan későbbi - mérnöki és segédmérnöki fizetésekkel, amelyeket havi 35 forintban állapítottak meg. 21 ' Jelentős hátránya volt viszont a megyei szolgálatnak, hogy az uradalmi mérnökök meglehetősen magas természetbeni fizetését nem élvezhette; az ilyen természetű juttatás részére csupán a tapsonyi lakás volt. 30 Török pénzügyi zavarát nagyban elősegítette, hogy 1822-től a megye nem fizette rendszeresen a drávai munkájáért járó napidíjat. Ekkor kezdődött az a hosszú huzavona a kifizetések körül, amely még Török halála után sem ért véget. A megye a drávai munkálatok összes anyagi terhét a kamarára igyekezett áthárítani, hivatkozva még Mária Terézia engedélyére, hogy a sójövedék jövedelmének 1,5%-át a folyók vízrajzi felvételére és a hajózóutak karbantartására használják fel. 31 A Kapós újból meginduló szabályozási munkálataiból Török ismét kivette részét, azonban jóval kisebb mértékben a korábbinál, mivel az 1820-ban Tolnában megkezdődött és 1829-ben már Somogyba is elérkezett szabályozást már az illetékes Királyi Biztosság végezte. Töröknek, mint somogyi és Podolay János tolnai mérnöknek csak a Kapóssal kapcsolatban álló patakok berkeinek szabályozási munkálatai jelentettek komolyabb gondot, mivel itt már nem érvényesült a Királyi Biztosság meglévő tekintélye a különböző birtokosi igények miatt. Töröknek azonban eléggé jelentős szerep jutott a lecsapolás érdekében tartott gyűléseken, mivel figyelembe vették korábbi szabályozási munkáját és főleg terveit. Vele készítették cl a Kapós Kecelen felüli szakaszának a szabályozási terveket is tartalmazó térképét, valamint a Somogyra eső munka- és költségvetéseket. Ebből az időből ismert számos malom- és berekrendezési terve, valamint ismeretes az is, hogy részt vett a Balaton lecsapolását biztosító Sió-szabályozási munkákban. 32 Somogy megye - valószínűleg felsőbb utasítástól is ösztönözve - az 1820 körüli időszakban kezdett komolyabb mértékben foglalkozni az addig eléggé elhanyagolt vármegyei köz- és postaúthálózattal. Ekkor kezdődnek meg a felSí,
