Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
5. Kállay István: Kaposvár 1703-as vásárprivilégiuma
vagy éves vásárjogát. Kaposvár négy éves vásár tartására kapott jogot, az alábbi időpontokban: 1. március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony, 2. július 25. Szent Jakab Apostol, 3. november r. Mindenszentek, 4. január 10. Remete Szent Pál, valamint a szükség szerint az ünnepek előtti és utáni napokon. Ezenkívül a város heti vásárt is tarthatott, mindazon jogokkal és szabadságokkal, melyeket a szabad királyi városok és más (kiváltságolt) mezővárosok és helységek is élveztek. Ez a jog talán a legfontosabb az egész kiváltságlevélben, hiszen a vásártartás szempontjából Kaposvárt a szabad királyi városokkal azonos jogokkal, a vásár feletti joghatósággal ruházta fel. E jogok a következők voltak: a) az árukirakó helyekért, az állásokért helypénz szedése, b) fabódék, sátrak felállítása, bérbeadása, c) az eladott állatokért taxa szedése, d) áru-adó (accisa) szedése (a nemesek kivételével) 9 , e) a vásárok alkalmából a rend fenntartása, 10 f) a mértékek, súlyok feletti felügyelet, g) a megye által limitált árak betartása, 11 h) bíráskodás a vásárban elkövetett kisebb bűncselekmények esetében. 12 Biztosítani kellett a városnak a szabad vásárlást, a személyek, javak és áruk biztonságát, amit az uralkodói „védelemről és gyámságról" beszélve, a kiváltságlevél külön is biztosít. A vásártartási jogot „más vásárokon és közhelyeken" ki kellett hirdetni. Somogy megye 1703. június 22-én, Nemesdéden tartott közgyűlésén hirdette ki a privilégiumot. Minden kiváltságlevél vizsgálatánál fontos kérdés, hogy mit akar elérni, milyen viszonyokra utal. Kaposvár esetében el kell fogadnunk, amit Simonffy Emil kiváló tanulmányában 13 ír, hogy ti. a somogyi mezővárosok fejlődése elmaradt a szomszédos területekétől, lassabban alakították ki a maguk helyi piacát. Ebben kétségkívül nagy szerepe volt annak, hogy a dél-dunántúli kereskedelmi útvonalak már a korábbi századokban elkerülték a várost 1 ' 1 ; ez a helyzet a XVIII. századra sem változott meg. Inkább a kanizsai vásár feküdt a fontos kereskedelmi útvonal mentén és vonzotta magához még a Somogy megyeiek nagy részét is. Az 1788-ban a zágrábi kerületről készült összefoglaló jelentés a kanizsairól, mint az ország egyik legnagyobb vásáráról beszél. 10 Nem említi a kaposvári vásárt Magyarország későbbi geográfiai szótára sem. 16 Igen érdekes módon nem szerepel a kaposvári vásártartás joga a város és a földesúr között létrejött későbbi szerződésekben sem. Az 1712 december i-i, ún. megszállási szerződés 17 mindössze annyit mond, hogy a városba betelepülő lakosoknak nyújtott három évi cenzusmentesség nem vonatkozik „a ne talán botokat föl vevő rácz kalmárokra .... minthogy efféléknek taxállása füghni fog tovább való kegyelmes dispostionktul". 1756-ban, mikor Esterházy Antal „további tetszéséig kegyesen confirmálta" az 1712. évi szerződést, már erről sincs szó. 18 Nem olvashatunk a vásárról az 1764, 1767 és 1782. évi szerződésekben sem. Walch Ferdinánd alszámvevő 1771-ben összeállította a város 1766-1768. évi összes jövedelmeinek táblázatát; a vásári jövedelmek azonban ebben sem szerepelnek. 19
