Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

4. Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei (III. közlemény)

A SOMOGYI KONVENT II. ULÁSZLÓ-KORI OKLEVELEI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN (Harmadik közlemény.) Kivonatokban közzéteszi KOMJÁTHY MIKLÖS A II. Ulászló-kori, somogyi konventi oklevelek alább következő kivonatai, mint az előző két közleményben napvilágot látott kivonatok is, elsősorban Somogy, kis részben Zala megye történetére tartalmaznak érdekes adatokat. Érdekesek mindenekelőtt az oklevelekben megőrzött földrajzi nevek. Évkönyvünk kritikusa, Király Lajos a ,,Somogy"-ban (1974. évi 4. sz. 121. 1.) méltán ajánlotta figyelmembe, hogy az oklevelekben olvasható földrajzi neveknek nézzek utána Somogy megye helynév-lexikonában (Somogy megye földrajzi nevei. Budapest, 1974). Nem véletlen, hogy a most közölt kivonatok egyetlen határrész-, ill. dűlő nevének sem találtam nyomát a lexikonban. Nem véletlen, egyrészt azért, mert Somogy Magyarország a törököktől leginkább feldúlt megyéinek egyike, másrészt, mert az itt szereplő rétek, kaszálók, szántók, erdők nevei a legmúlékonyabb földrajzi nevek, az ember természetformáló munkájának leghamarább estek áldozatul. (A települések, tehát a maradandóbb földrajzi formációk neve azonban, amint erre alább utalok a már nem élő falvak azonosítása során, a ma is virágzó települések egy-egy határrészének, dűlőjének nevében fennmaradt.) Okleveleinknek vannak olyan vonatkozásai is, amelyek magukról az oklevelekről, az oklevelek fokozódó megbecsüléséről szólnak. Az egyikre (a 25. és 27. kivonatban ismertetettre) már Szabó István felhívta a figyelmet alább idézendő levél tártörténeti cikkében. Szerdahelyi Danch Pál leányainak, Orsolyának és Veronikának az iratait, az oklevél szerint, a szerdahelyi pálos remeték Szent Lászlóról nevezett kolostorában helyezték el, mégpedig egy hatalmas szekrényben, amelyet kötelekkel kötöttek át és a leányok pecsétjével pecsételtek le. Egy per során fel akarták nyitni s el akarták szállítani ; ekkor azonban kiderült, hogy az öreg szekrényt nem lehet szekérre rakni, olyan nagy s ódon volta miatt, nyilván, már eresztékeiben is meglazult. (Alighanem ezért is kellett kötelekkel összekötözni.) A benne talált okleveleket azután egy ládában helyezték el, amelyet ismét a Szerdahelyi lányok pecsétjével zártak le. A bizottság, amely a szekrényt felbontotta s onnan az okleveleket egy ládába átrakta, külön kiemelte, hogy az iratokat ellenőrzés, helyesebben számbavétel nélkül, bár hiánytalanul helyezték el. Tanulságos, hogy még ily kis mennyiségű anyagban is kétszer szerepel a szerdahelyi Szent László remetekolostor, mint ahol családi iratokat őriztek. Zápolyai István nádor 1496. április 12-i oklevelében olvassuk, hogy Berzenczei Bornemissza János familiárisaival megtámadtatta a szerdahelyi kolostort. Bornemissza emberei ott feltörték azt a szekrényt, amelyben Szerdahelyi Danch Pál,