Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

3. Müller Róbert: A fonyódi járás középkori településhálózata (A járás X-XV. századi településeinek jegyzéke)

D-rc, a Mohácsi szőlőkbe vezető úttól pedig K-re, egészen a mai falu legszélső házáig követhetők a.nagy település nyomai (Lengyeltóti 9.); e~- A faluban élő hagyomány szerint is itt állt a középkori Tóti. 82a: Töl (Teul), 1257 (Csánki D. 1894. 653.); b: Növénynévből képzett magyar helynév (tölgy) (Reuter C: Tölgy és haraszt. MNy LXI (1965) 80.). Lehet kora Árpád-kori is; c: XIV-XVI. század; d: Lengyeltóti temploma körül, Gaál István tanár kertjében településnyomok (Lengyeltóti 1.). 83a: Tur (Tuur), 1082 (Csánki D. 1894. 583.); b: Állatnévből képzett (Mező A-Németh P. 1972. 95.) vagy személynév eredetű (Kniezsa I. 1939. 184.) kora Árpád-kori szláv helységnév; c: XIV-XVI. század; d: A falutól D-re a temető környékén kb. 600x400 m-es középkori település nyomai, mely lehúzódott egészen a Tetves árokig (Somogytúr 1.); e: A viszonylag késői kerámia leletek ellenére az azonosítás mellett szól, hogy ugyaninnen egy XII. századi párkánykő töredék is ismert (Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. Bp. 1938. 164.). 84a: Újfalu (Wyfalw), 1424 (Csánki D. 1894. 592.); b: A helyév a tatárjárás után keletkezett résztelepülésre utal; c: Szórványosan IX-X., többségében XV-XVI. század; d: Balatonberény Ny-i szélén, a Kender tó ÉK-i végében, kb. 200x500 m-es területen gyűjthetők kerámiatöredékek (Balatonberény 3-4.); e: A helynév a későbbi település neve, amely Fancsberényből vált ki. Ugyanitt egy korábbi telep is állt, amely már a kora Árpád-korban elnéptelenedett. 85a: Újlak, 1403 (Csánki D. 1894. 654.); b: magyar helynév ld. 51., lehet Árpád-kori is; c: a D-i részen Árpád-kor, az É-in szórványosan XIV-XVI. század; d: A Nagy-Berek és Balatonújlak közötti keskeny, hosszú sávban településnyomok. A mai falu a lelőhely egy részén áll (Balatonújlak 1-2); e: A falu mai helyén élte túl a törökkort (Takáts Gy. 1934. 19.). A késő Árpád-kori kisebb település még közelebb volt a vízhez. 86a: Vámos, 1575 (!) (Reiszig E. 149.); b: magyar helynév, lehet XIII. századi is; c: XIII-XVL századi kerámia, XIII. század közepi templom romja (Gerevich T. im. 103.); d: Somogyvámostól DNy-ra a Dunajka fennsíkon templomrom, körülötte 800x500 m-es település nyomai, amely lehúzódik a halastavakig (Somogyvámos 7.); e: A faluban élő hagyomány szerint itt volt eredetileg Vámos. Az okleveles adatok hiánya ellenére számolni kell egy középkori Vámossal. A korábbi kutatás azonosítását Vámos = Csopak (ld. 24.) cáfolja, hogy a törökkorban egymás mellett említik Csopakot és Vámost (Reiszig E. 149.). 81a: Varsány (Wosian), 1228-1230 (PRT I. 691.); b: Az alánok magyar népnevéből képzett helynév, X-XI. századi iráni népességű katonai településre utal (Győrffy Gy. 1959. 56.); e: Somogyvár vidékén állhatott, mert Almád és Kortó között említik. Többé nem találkozunk vele (Csánki D. sem ismeri). Valószínű, hogy még a XIII. században elnéptelenedett. 88a: Vasad (Wosod), 1230 (PRT I. 700.); b: Magyar személynévből képzett korai helynév (Pais D. 1922. 32.); c: Árpád-kor, későközépkor; d: Vasad pusztától É-ra, a Malom árok K-i partján emelkedő dombokon településnyomok. A korai leletek csak a lelőhely D-i részén, a későközépkori anyag mindkettőn (Öreglak 5-6.); e: Valószínűleg a XV. században terjeszkedett tovább a falu. 89a: Visz (Wysch), 1229 (Csánki D. T894. 656.); b: Valószínű, hogy a „magas"' jelentésű szláv szóra visszavezethető helységnév; c: XIV-XVI. század;