Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

3. Müller Róbert: A fonyódi járás középkori településhálózata (A járás X-XV. századi településeinek jegyzéke)

34- Kniezsa L :^ Magyarország népessége a XI. században. SZIE II. Bp. 1938. térképmelléklet. Szláv népességgel csak a mai Lengyeltóti környékén számol. 35. Győrffy Gy. im. 1959. 56.; Mikesy S. helységnév elemzései. IIa B.-Kovacsics ].: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp. 1964. 305. Oroszi. 36. Győrffy Gy. im. 1959. 56. yj. Pl. Mikesy S. im. 170. Devccscr.; Szabó 1. im. 136.; Győrffy Gy. im. 1970. 199. 53. j. 38. Mikesy S. im. 338. Réde. 39. Szabó I. im. 85. 40. Uo. 85. és 199. j. 41. Kovalovszki ].: Régészeti adatok Szentes környékének településtörténetéhez. Rég. Füz. 5. Bp. 1957. 31-32.; 38. és 10., 13. térkép. 42. Glaser L. : Dunántúl középkori úthálózata. Sz. LXIII (1929) 266. 106. út. 43. Pl. Valter 1.: Régészeti adatok a Bodrogköz honfoglaláskori településtörténetéhez. HOME IV (1964) 134-135. Feltételezi, hogy a vízparti nagy településeket földművelök lakták, a mocsaras részeken, a vízzel övezett szigeteken pedig állattartók kisebb szállásai álltak. Sűrű Árpád-kori telcpülésállományt talált Csorba Cs. a Sárvíz völgyében. Csorba Cs.: A Sárvíz mente településtörténete a X-XVII. században. Tanulmányok ToJna megye múltjából. III. (1972) Szekszárd. 61. A kisméretű 80-100x150-200 m-es települések néha 100-1000 m-re követik egymást. Kajdacs határában 10 Árpád-kori település nyomait figyelte meg. 44- Gallus S.: Előzetes jelentés a fonyód-bélatelepi ásatásról. Arch. Ért. 47 (1934); Horváth B. im. 140. 45. Sági K.-Füzes F. M.: Régészeti és archacobotanikai adatok a pannóniai kontinuitás kérdéséhez. Agrártört. Szemle IX (1967) 96.; Uők. : A balatoni szőlőkultúra pannon gyökerei. Filológiai Közlöny. 1968. 361. (balatonszentgyörgyi telep és temető, főnyed-szegerdői telep) 46. Müller R.: Adatok a Ny-Dunántúl középkori népi építészethez. VMMK 11 (1972) 197199. és 4. kép. 47. Győrffy Gy. im. 1963. 53. 48. Makay B.: A Balaton és vidéke a történeti korban. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. Bp. 1913. 109. 49. Sági K. im. 1968. 445. 50. Az álfalvakról és a névleges falukettőzésckről Szabó I. im. 70. és 127-132. 51. Müller R. im. 1970. 52. Szabó I. im. 68. Az ország különböző vidékcinek eltérő fejlődésére mutat, hogy a korai megülésű területeken már a XIV. század elejére többé kevésbé elérték a települések a legmagasabb sűrűségű szintet, a hegyvidékeken viszont még a XV—XVI. században is tovább folyt a hálózat sűrűsödése. 53. Győrffy Gy.: A magyar falurendszer kialakulásának kérdéséhez. Ethn. LXXXI (1970) 235-236. 54. Szabó I. im. 71-76. 55. Kniezsa I. im. térképmelléklet. 56. Szabó I. im. 79. 57. A mezővárosok száma a XV. században 800. Átlagos népességük 500 fő körül mozgott. Ez a szám kb. ötszöröse a falvak átlagának. (Bácskai V.: Magyar mezővárosok a XV. században. Bp. 1965. 29.) 100 fős átlaghoz jutunk el, sőt talán még valamivel magasabb átlaglakossággal is számolhatunk, ha a telkes jobbágyokhoz hozzávesszük a XV. század végén 20-30%-ot kitevő zs el térséget. Erre Szabó I. is felhívja a figyelmet. Még azt is megjegyzi: „nem mulasztjuk el, hogy esetenként a fenti hiányokra és a pótlás mértékére ne utaljunk." (Szabó I. im. 190.) Az összefoglaló értékelésénél viszont nem számol ezzel: „Azalatt míg az ország népessége többszörösen meggyarapodott, addig falvaink átlagos lakosságszáma a felére apadt le!" (Uo. így) 58. Szabó /.; Magyarország népessége az 1330-as és 1526-os évek között. Magyarország történeti demográfiája. Szerk.: Kovacsics ]. Bp. 1963. 98. 59. Meg kell jegyezni, hogy ez a Dunántúlra jellemző, és az Alföldön éppen ennek fordítottja figyelhető meg. Ott azonban ezt nem a népesség csökkenésével, hanem életmódjának megváltozásával kell kapcsolatba hozni. Müller R. im. 1972. 195. és 3-4. j. irodalommal.