Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

hivatkoznom. De vár még. két kandidátusi disszertáció is a megjelenésre, miközben egy elég nagy volumenű - 50 íves - várostörténeti tanulmánykötet is készül városunkról: Kaposvárról. Amikor indultunk, - komolyan fogva a helytörténeti bázis szerepkörét - olyan korszakról hoztunk elsősorban tanulmányokat, amelynek levéltári forrásai nem találhatók meg a somogyi levéltárban. Tehát olyan történészeket kerestünk meg, akik messziről: Bécsbői, Konstantinápolyból, az Országos Levéltár és más levéltárak forrásai alapján írták tanulmányaikat, odaadván ezeket történelem oktató tanáraink kezébe. Közben úgy próbáltuk végezni a munkánkat, hogy köztörténctíróink is tudjanak kapcsolatot tartani a helytörténet művelőivel, a vidéken és a mi levéltárunkban dolgozó helytörténészekkel. Köszönöm azokat az elismeréseket, amelyek arra utaltak, hogy a helytörténet és a köztörténetírás közötti egyensúlyt megtudtuk valósítani. Nincs idő arra, hogy felsorolhassam azoknak a jeles tanulmányíróknak a nevét, akiktől az 5 év folyamán tanulmányokat közölhettünk, de arra van időnk, hogy közreműködésüket megköszönjem. Annak is köszönöm az észrevételét - erre egy kicsit büszke is vagyok -, hogy próbált az Évkönyv körül egy team szerveződni, amire Fügedi Erikéktől kezdve nagyon sokan rámutattak. Egy sejtmag köré és mellé nemcsak a helyi, hanem más intézménybeli kutatók is odaszerveződtek. Erre büszkék is vagyunk, hogy nem kértünk hiába senkit, akit kértünk, az jött hívószavunkra évkönyvünk lapjaira. Én - még egyszer - nagyon köszönöm a jeles szerző gárdának, az itt lévő referenseknek, korreferenseknek is, hogy rendelkezésünkre álltak, köszönöm a helyi sejtmagnak: levéltárunk tudományos dolgozóinak azt, hogy évről-évre menetrendszerűen, diszciplináris fegyelemmel, kötelezőnek érezték magukra nézve - igaz el is vártam tőlük -, jelentkezzenek tanulmányaikkal a kötetekben. De nagyon sokat köszönhetek - és ezt is hadd mondjam el őszintén - annak a széles látókörű szaklektori gárdának, amely - szerkesztői munkámban támogatott. Természetesen köszönnöm kell a munkát - középszinten is - levéltári munkatársaimnak, a technikai apparátusnak is, amely mindig tervmunkán felül végezte ezt a munkáját. De, hogy meg tudtunk jelenni, abban érdeme van mindenképpen - és ezt hadd köszönjem meg a nyilvánosság előtt - a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalatnak, a nyomdászoknak is, akik presztizs kérdést csináltak, élen a nyomdaigazgatóval a levéltári évkönyvek évről-évre való megjelentetéséből. És nagyon köszönöm azt is, hogy az országos szakfolyóiratok - mindenkor - nagyon komoly terjedelemben foglalkoztak a kiadványunkkal, köszönöm az országos és a helyi sajtónak is a bíráló és elismerő kritikáit, de mindenképpen nagyon köszönöm - erről a helyről is - a gyakorló tanár-kollégáim megértő hozzáállását és olvasóink bíztatását. Végülis reflektálnom kellene nagyon sok komoly javaslatra, amelyet Benda Kálmán mondott vitaindító referátumában, ezek közül bármelyik is, a régi térképek publikálására vonatkozó, a demográfiai problematika növelését célzó, a paraszti agrártechnika fejlődéséről írandó tanulmányokat sürgetendő. Hívom én is a rokon tudományok művelőit a kiadványunkba, a néprajzosokat és a statisztikusokat is szeretettel várva köteteink hasábjaira. Az archeológusok már jelentkeztek, továbbra is szeretnénk a számukra komoly terjedelmet biztosítani. De köszönöm Vörös Károly elvtársnak is, - aki a Helytörténeti Bizottság országos elnöki székéből ritka éles szemmel látja a hazai helytörténeti mezőnyt - azokat a megjegyzéseit, amelyek a kutatógárda nevelésére vonatkoztak, majd az analitikus kutatásokra alapuló témajavaslatait, akár egy falu birtokviszonyai kapcsán, akár pedig a somogyi ipari munkásság történetére vonatkozóan. Az ipari szakmunkások tekintetében - ez többek között Kaposvár életében olyan izgalmas kérdés - följegyeztem egyetlen egy adatot magamnak, hogy a polgári korszakban a város iparos-kereskedő tanonc oktatásában kb. 10 év alatt volt annyi tanuló, mint ma, egyetlen egy esztendőnek a 2700 szakmunkásképzős tanulója. De azok a problémák is érdekesek, amelyeket Rúzsás Lajos kollégám említett az életszínvonal kutatását illetően. Köszönöm Für Lajosnak is azokat a megjegyzéseit, amelyek a parasztgazdálkodásnak a történetére próbálta ráirányítani a figyelmet, a termeléstörténeti problémákat s a regionális kutatásokat is sürgetve, noha a publikációkat erősen behatárolják azok a körülmények, hogy a paraszti gazdálkodásra nincsenek sui generis források a levéltárakban. Itt köszönöm meg azokat a megjegyzéseket is, amelyeket Fügedi Erik és Komjáthy Miklós tettek, akit Kaposvár szülöttjeként is - hadd kérhessek regeszta-közlcményeinek a folyamatos megjelentetésére, lám nemcsak a helytörténészek, hanem a gyakorló történelemtanárok, még az általános iskolások is mennyire érdeklődnek munkássága után. Köszönöm a geotudományok komplex alkalmazását sürgető Lóczy István megjegyzését is, valóban