Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

hatjuk a helytörténetet a tanítási órán az országos történetbe beágyazva, külön a helytörténeti órán, a szakkörökben stb. A nagy történelmi évfordulók - felszabadulásunk közelgő 30 éves évfordulója - külön lendületet ad ennek a munkának. A tanárok keresik, gyűjtik saját községük és megyéjük történeti adatait. A Levéltári Évkönyv kötetei ehhez nagy segítséget adnak, ill. adhatnak: a) Segítséget nyújtanak a közvetlen falutörténet kutatáshoz. Vass Előd: Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása, Szakály Ferenc: A babócsai váruradalom 1561-cs urbáriuma, Erdősi Ferencnek a drávai hajózás történetéről szóló tanulmányai kitűnően egészítik ki a falutörténeteket. Jómagam is egészen új adatokat kaptam falum, Nagyberény történetéhez Győrffy György: Koppány lázadása és Magyar Kálmánnak A középkori Szentgyörgy névadásról írt tanulmányaiból. A tanulmányok egyes részei a tanítási órán szemléletessé, érzékelhetővé teszik a tanult történelmi korokat. A somogyi konvent II. Lajos korabeli oklevelei, Kanyar József és Kelemen Elemér művelődéstörténeti tanulmányai is lényegében indukciós bázisként használhatók az órán. b) Külön segítik a 30. évforduló méltó ünneplését a felszabadulással, a népi demokratikus fejlődéssel foglalkozó tanulmányok. (Borús J.: Hadszintér Somogy megye földjén, Kanyar Józsefnek a földreformról és Andrássy Antalnak az MKP tevékenységével foglalkozó tanulmányai). Ezek a munkák segítik a tervszerű, az egész tanévre tervezett megemlékezést, különösen a helytörténeti szakkörökben. Néhány kérés a szerkesztőhöz: 1. Az általános iskolai tanárok szeretnék, ha több tanulmány foglalkozna a megye munkásmozgalmával. 2. Többször szeretnének olvasni a mindennapok életével foglalkozó tanulmányokat. (Pl. Szakály F.: A Dél-Dunántúli külkereskedelemről, Fallenbüchl: Somogy megyei diákok a XVIII. században-hoz hasonlókat.) 3. Hívjak fel a szerzők figyelmét a nyelvi megformálás jelentőségére is. Egyes tanulmányok stílusa nehézkes, a tudományos precizitás sokszor nehezíti a megértést. Az évkönyvek használatát nehezíti az iskolákban a megoldatlan terjesztés. Az egyik iskolában megvannak, másikban hiányoznak a kötetek. (Ez egyébként jellemző valamennyi helytörténeti kiadványra.) Maguk a tanárok jelentős része így nem ismeri az évkönyveket. Javasoljuk, hogy a megye művelődésügyi osztálya központilag juttassa el az évkönyveket minden iskolának! Mi, szakfelügyelők egy külön továbbképzési napot fordítunk a helytörténeti kiadványok ismertetésére és felhasználási módjainak megbeszélésére. Remélem, hogy ennek nyomán az igény is nagyobb lesz az évkönyvek iránt. RÜZSÁS LAJOS, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének osztályvezetője: A megnyitó rámutatott arra, hogy a történettudomány milyen átalakulást él át és ennek során arra is rávilágított, hogy a történettudománynak több ága közül éppen a politikai történet az, amely valamikor vezetett, ma talán háttérbe szorult, de előtérbe került és jobban művelt és nagyobb érdeklődést támaszt ma a gazdaság- és a társadalomtörténet. Nemcsak tematikailag van azonban a történettudományban ilyen nagy átalakulás, hanem - talán még súlyosab és az itteni felszólalásokban már érintett - módszertanában is. Földolgozási módszertanában is, mert a történettudomány az okságot kereső leíró tudomány helyett most az okságra támaszkodó elemző módszert alkalmaz. Erre azért került sor, mivel a mai tudományos élet felé óriási az igény, hogy az a napi élet és a tervezés céljait is szolgálja. így a történettudomány két oldalról kapott súlyos támadást. Az egyik tudomány a szociológia volt, amelyikkel együtt működött. A szociológia azt vetette fel a történelem számára, hogy a szociológia módszerével nemcsak a jelent tudja ábrázolni, hanem - kevés visszatekintéssel - a múltból tervezni tud a jövőre is, tehát a tervezést, a gyakorlati életet és a jövőt is tudja szolgálni. A szociológia egyidejűleg azt az egyoldalú álláspontot képviselte, hogy a múltnak, a történelemnek az anyagából messzomenőleg hasznot nem lehet meríteni, legfeljebb 10-20, legföljebb 50 évnek az ismereteit kell felhasználni a jövő számára. A másik tudomány, amelyik ugyancsak kritizálta a történettudományt, a közgazdaságtudomány volt, amely azzal a bírálattal illette a történettudományt, hogy az nem dolgozik eléggé statisztikai adatokkal, amelyeknek a segítségével - a közgazdaságtudomány szervező része föltudná használni a történettudományt, hogy az a gyakorlatban a tervezéshez anyagként, alátámasztóként szolgáljon. Az első bírálatból kiderült - amelyre a szociológiai nem belátásból, hanem eredményeiből jött rá, - hogy az a merev megfogalmazás, hogy a történelemből csak 10 év, 20 év, esetleg 50 év érdekes és felhasználható a jövő tervezése számára, ez tarthatatlan, miután