Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

11. Szili Ferenc: Egy zselici mikrotáj gazdaságtörténete a felszabadulás után

A mikrotáj vetésterülete a tavaszi kalászosok és a kapásnövények, a takarmányok és az őszi kalászosok egymáshoz viszonyított arányai helyenként a háromnyomásos gazdálkodásra emlékeztetnek. A kedvezőtlen termelési tényezők következtében a mikrotájban a termelés is költségesebb, az eredmény pedig gyengébb mint a megye jobb adottságú területein. Nem véletlen, hogy a növénytermelés az árbevételen belül 38,6° o-os súllyal szerepel, míg az állattartás árbevételének részaránya 43,6%.

44 A jövedelmezőség csökkenése, illetőleg stagnálása a vetésterület szerkezetét és a növénytermesztés struktúráját módosította, 1970-1971-ben a 100 Ft összes termelési költségre jutó halmozott termelési érték 88 Ft volt, ez pedig azt jelenti, hogy egyáltalán nem térültek meg a termelésbe befektetett 'költségek, 100 Ft költségen 12 Ft veszteség volt.

45 A növénytermesztés szerkezetében a továbbiakban még mindig szükséges a területcsökkentés. Az ipari növények termeléséhez szükséges élő munkaerő nem áll rendelkezésre, következésképpen annak fejlesztése belátható időn belül nem lehetséges. A burgonyatermelést is csak az önellátás mértékéig célszerű növelni, mert a kötött talaj és a hőmérséklet nem a legmegfelelőbb. Ugyanakkor a szántóterület kiválóan alkalmas az évelő pillangósok termelésére, amely az állatállomány fehérje ellátása miatt szükséges. Végső fokon megállapíthatjuk, hogy a növénytermelési ágazatot az állattenyésztésnek kell alárendelni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a növénytermesztés fejlesztésének nincsenek meg a lehetőségei. A vetésszerkezetet egyszerűbbé és hatékonyabbá tehetjük, ha az állattenyésztés fejlesztésének érdekében a takanmánytermelés volumenét növeljük. Ezt az átalakulást csak úgy valósíthatjuk meg, ha a mikrotáj egészében és a termelőszövetkezetekben is az extenzív és intenzív fejlesztést párhuzamosan végezzük. így miként már említettük a gabona és az ipari növények termesztését intenzifikálás nélkül az optimális szinten kell tartani, az állattenyésztés fejlődését elősegítő pillangós takarmánynövényeket pedig intenzíven kell fejleszteni. Az állattenyésztés helyzete és fejlesztésének lehetőségei Az előző fejezetekben már láthattuk, hogy a művelési ágak változásával a növénytermelés szerkezetében is módosulás történt. A gazdaságtalan területek felszámolása - gondolunk itt elsősorban a vadkárveszélyes és az erdők árnyékhatása alatt levő területekre - vagy extenzív jellegű hasznosítása, a művelési ágak megfelelőbb helyre való átcsoportosítása, feltehetően majd gazdaságosabbá teszi a mezőgazdaságot. A mezőgazdaság szerkezeti átalakítása olyan irányba tendál, amelyből joggal feltételezhetjük, hogy a zselici tájban, de kiváltképpen a mikrotájban a mezőgazdasági területek további csökkenésével kell majd számolnunk. A célszerűbb, a társadalom igényeihez jobban igazodó állattenyésztést csak akkor lehet kialakítani, ha a takarmánytermelést fokozzuk és a célszerűnek látszó beruházásokat növeljük. Az állattenyésztés szerkezetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a mikrotájban a szarvasmarha primátusa adott, de azt tovább kell növelni. Ezért szükségesnek látszik az állatállomány szerkezeti átalakítása olyanféléképpen, hogy a számosállatban kifejezett állatállománynak többsége a szarvasmarha legyen. Miután a tenyésztés célkitűzése a hústermelőképesség és a tejhozam növekedése, ezért magasabb szintű fehérjearányt kell elérni a takarmányozásban.