Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

11. Szili Ferenc: Egy zselici mikrotáj gazdaságtörténete a felszabadulás után

tuk a vizsgált községek korfáit, amelyek mindenütt torz struktúrát mutatnak.

38 (3-9. sz. grafikonok.) A 0-14 éves korcsoport csökkenése az elmúlt két évtizedben is érvényesült, de megközelítően sem volt olyan nagymérvű mint 1900 és 1949 között. Ugyanakkor Cserénfa községnél 5,4%-os, Gálosfánál 0,9%-os növekedést tapasztaltunk. A 15-39 es a 40-59 éves kategóriánál némi csökkenés mutatkozott., nagyobb visszaesést csupán Cserénfa községnél tapasztaltunk, ahol a visszaesés I3>3% volt. A 60 évnél idősebb korcsoportnál a növekedés intenzívebb volt, ami egyúttal igazolta azt a feltevésünket, hogy a falvak elöregedése nemcsak folyamatos, de ütemét tekintve is gyorsabb. A produktív korúak csökkenése az idősebb nemzedék arányának jelentékeny növekedése nem csupán szociológiai kérdés, hanem az elsősorban a termelésre ható tényezők legfontosabb összetevőjének tekinthető. A csökkenés folyamata kimutathatóan tovább tart, következésképpen a munkaigényes mezőgazdasági termékek termelésére ilyen körülmények között képtelenek lesznek, és az egészségtelen gazdasági struktúrát sem a piaci, de még önmaguk igényéhez sem tudják alakítani. Összességében elmondhatjuk, hogy a születésszámok csökkenése és az elvándorlás még napjainkban is érvényesül. Az elvándorlás elsősorban a fiatalabb nemzedékeket érinti, a faluból a városba vezető utat, amely csak ritkán vezet vissza, ők találják meg legkönnyebben, mert még tudnak életformát változtatni, és a városi életmódhoz alkalmazkodni. A 40-59 éves nemzedék már jobban ragaszkodik a hagyományokhoz, a megszokott falusi életformához, éppen ezért ez a korcsoport már kevésbé látszik mobilnak. A legidősebb nemzedék arányának a növekedése pedig azt igazolja, hogy a falutól nem tudnak elszakadni, számukra a falusi életmód az egyedül elfogadható, ott teremtették meg - gyakran egy életen keresztül - azt a gazdasági alapot, ami nélkül nem tudnak és nem is akarnak élni. A lakosságstruktúra a produktív dolgozók és a termelésben már aktívan részt nem vevők arányait tekintve is megváltozott.

39 (8. sz. táblázat.) Az 1970-es adatok alapján a mikrotájban az aktív keresők megközelítően a népesség 50%-át alkották, ennél magasabb arányt csak Sántosnál láttunk 53,6%-ot és Bőszénfánál 51,0%-ot, a legalacsonyabbat pedig Gálosfánál, 41,4%-ot. Az inaktív keresők száma községenként eltérő képet mutatott. Az egyik pólust Cserénfa képviselte 19,3%-os részesedésével, a másik végletet pedig Bőszénfa, ahol az inaktív keresők aránya csupán 8,1% volt. Az eltartottak arányaiban is hasonló szóródás mutatkozott. Gálosfánál 41,3%, Bőszénfánál 40,8% volt az eltartottak részesedési aránya, á többi községnél általában 6-7%-kal kevesebb. Az aktív keresők aránya mind a hét községben kedvezőnek tűnik, de ha a kormegoszlás adatait jobban megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy a 40-59 éves korcsoporton belül lévők jelentős része a 60 évhez már közelebb áll, amit a legidősebb nemzedék intenzív növekedése is igazol. így belátható időn belül az aktív keresők ugrásszerű csökkenésével, az inaktív keresők és az eltartottak hasonló arányú növekedésével kell majd számolnunk. A mikrotájban a felszabadulást követő évtizedekben a társadalmi átrétegződésnél is lényeges változások történtek. A mezőgazdasági népesség túlsúlya ugyan megmaradt, de a mezőgazdaságból élők száma és aránya fokozatosan csökkent. Ugyanakkor a mezőgazdaságban dolgozók összetétele is megváltozott,