Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

11. Szili Ferenc: Egy zselici mikrotáj gazdaságtörténete a felszabadulás után

a visszaesés. Kategórián belüli növekedést is csak Bőszénfánál és Gálosfánál észleltünk, amely az előbbinél 303,9%, az utóbbinál pedig 14,2% volt. Szentbalázsnál nem történt változás, de a többi községnél, így Hajmásnál 60,9%, Kaposgyarmatnál 57,7%, Sántosnál 45,1%, Cserénfánál 36,0% volt a csökkenés. A zselici tájban a legelőterület részesedése az 1895-öt követő két évtizedben 1,2%-kal csökkent, de a későbbiekben növekvő tendenciát láthattunk, 1935ben, amikor a részesedés elérte a tetőpontot, 0,2%-os növekedést mutatott a bázisévhez viszonyítva. A legelőterület 1935-től 1962-ig stagnált, majd 1966-ig négy év ailatt 1,5%-kal csökkent. A kategórián belül is hasonló folyamatot észleltünk, azzal a különbséggel, hogy a tetőpont 1962-ben volt, majd 17,5%-os csökkenés mutatkozott. A megyei adatok is azt igazolták, hogy a fenti jelenség nemcsak a mikrotáj ra, és a Zselicre, hanem az egész megyére jellemző volt. A legelőterület aránya 1962-66 között 0,8%-kal csökkent, de a kategórián belül 1895-től kezdődő 20,1%-os visszaesés már figyelemre méltó. Az erdőgazdálkodás a mikrotájban mindvégig domináns szerepet játszott, Cserénfánál az összterület 61,4%-a, Kaposgyarmatnál 61,1%-a, Szentbalázsnál 52,7%-a erdőterület volt, a szántóterület aránya a művelési ágak megoszlásában csak a második helyet foglalta el. Az erdőterület másutt is megközelítette a szántóterület arányát, ennek ellenére községenként sajátos helyzetet láthattunk. Bőszénfánál az erdőterület 1935-ig csökkent, majd lassan növekedett. Gálosfánál is hasonlókat tapasztaltunk, de a növekedés intenzívebb volt. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az erdőterület 1971-ig igen dinamikusan növekedett, Kaposgyarmatnál 71,4%, Cserénfánál 65,3%, Szentbalázsnál 61,4%, Hajmásnál 48,3%, Sántosnál 37,7%, Bőszénfánál 35,1%, Gálosfánál 34% volt az erdőterület részesedése. A zselici tájban az erdőterület részesedése szintén jelentős, de a mikrotájnál lényegesen alacsonyabb volt, 1935-ben elérte a mélypontot, majd dinamikusan növekedett. Ennek ellenére a vizsgált községek szintjét nem érte el, csupán Bőszénfa és Gálosfa részesedésénél volt csak magasabb. A megyei adatok ettől eltérő képet mutattak, mivel az erdő nem játszott domináns szerepet, jóllehet a művelési ágakon belül még mindig a második helyen szerepelt, de a századelőhöz képest stagnált. A művelési ágak részesedési arányának az alakulása - a mezőgazdaságilag hasznosított terület csökkenése a mikrotájban és a Zselicben is - összefügg a lakosság számának a csökkenésével és elöregedésével, amelyet majd a későbbiekben kívánunk részletesebben elemezni. A mikrotáj demográfiája és a munkaerő kérdése Az 1970. évi összeírás és népszámlálás alapján Somogy megye területe országos viszonylatban az 5., a népességszám szerint azonban csak a 13. helyet foglalta el. A megye népsűrűsége a legalacsonyabb az országban, 59,7 fő jut négyzetkilométerenként.

30 A megye népességszáma 1970-ben az 1949. évinél is alacsonyabb volt. A természetes szaporodás csökkenése és az elvándorlás folyamata főként az elmúlt másfél évtizedben éreztették hatásukat. A mikrotáj népességszámának alakulása a II. József-kori összeírástól az i960, évi népszámlálásig a következőképpen alakult.

31