Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
2. Magyar Kálmán: A somogyvári apátság Péter titulusának forrásairól (Adatok a korai magyar egyházszervezés kérdéséhez)
Végsősoron elmondhatjuk, hogy Somogyvár - valószínűleg a XI. század második felétől - a Péter kultusz legelső, legfontosabb megjelenési helye Somogyban. Véleményünk szerint azonban a szenyéri, tabi és talán a balatonkeresztúri egyház kultusza is ebből a korai időből származtatható. Az viszont minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a XIV. században jelentkező pálosok - a Kanizsai és a Szerdahelyi család révén - Szent Péter, illetőleg Szent László kultuszainak további somogyi terjesztői és őrzői. Ez a - Kanizsaiaknál a XVI. században még meglevő - kultusz lesz a forrása az 1501-ben történő „állítólagos" somogyvári Szent Péter monostor alapításuknak.0 2. A somogyvári apátság Szent Péter ábrázolásos kődomborműve A somogyi Péter titulusok és helynevek összegyűjtése és vizsgálata bizonyítani látszik, hogy - a Szent György kultuszhoz hasonlóan - Somogyvár a XI. századi Péter kultusz igen jelentős megyei központja. A kultusz megjelenéséhez, virágzásához, valamint történeti és politikai hátterének feltárásához igen fontos tárgyi bizonyítékot ad az elpusztult somogyvári apátság Szent Péter ábrázolásos kődomiborműve is. A kődombormű ábrázolásának és technikájának vizsgálata ugyanis elvezet bennünket a középkori ideológia: az európai egyházi és világi kultusz, Róma-Szentszék Péter apostolon át történő, megjelenítéséhez, illetőleg szimbolikájához. A Somogyvároin 1971-ben előkerült1 téglalap alakú kövön a háromnegyed alakban, törött arcrésszel, a fej körül gloriólával látható a szent. Gyöngydíszes nyakú, derékban átkötött köntösére hátul szélesen lecsüngő köpeny simul. Jobb kezében két hosszú, felül kis lyukkal átfúrt, szögletes fejű, széles nyelvű kulcsot tart, míg balját enyhén hajlítva felemeli. 22 (1. kép) A letörött arc és részben fejrész helyén - a nyugati stílus szerint - tonsuravail és rövid szakállal ábrázolt emberfő faragása lehetett. Ez az ábrázolás inkább a pápai, mint az apostoli megjelenítéshez hasonlítható. 2 ' A gloriólával, palliummal és kettős kulccsal ábrázolt „Prince des Apôtres" 2 ' 1 az ikonográfiában a X. század után jelentkezik. Relikviái között elsődlegesen szereplő kulcsok a Péter ikonográfiák állandó és megszokott attribútumai. Az arany és ezüst kulcs ugyanis szimbolizálja az eget és a földet: a „le puovoir de lier et de délicr"-t, vagy a „feloldozást és a kiátkozást". A kulcsok kettős ábrázolása „a nyitás és a zárás lehetőségének egységét" jelenti. 25 Az ábrázolásnak alaptípusai igen régi formákat idéznek fel. A Péter kultusz megjelenésétől kezdve 26 - főképpen a IV. századi emlékektől - követhetjük a somogyvári kő ikonográfiáját is. Alakját láthatjuk egy IV. századi berlini bronzszobron és a római Campo Santo szarkofág reliefjén. 2 ' A fermoi és a Saint Pierre és Liens-i szarkofágokon a kulcsátadás pillanatát ábrázolják. 28 Ugyanakkor megjelenítik, mint Jó Pásztort és legendájának több jelenetét is ismerjük. 29 (Péter az ifjakkal, a csodás kakassal stb.) A korai IV-V. századi ábrázolások utánzataként a XIII. században is készül egyszerű, „apostoli" ábrázolás. A X. századtól - a középkor további szakaszában - ikonográfiája a pápaság hatalmi jelképe lesz: Kúpos tiarával, vagy hármas karéjú föveggel (coiffé de la triple couronne) szerepel, mint a római egyházi hatalom letéteményese és megteremtője.
