Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

A nagy világgazdasági válság és a megye üzemeiben vagy stagnálást, vagy határozott visszaesést okozott. A vasgyár, „amely második nagy gyáripari üzeme volt városunknak és sok családnak adott kenyeret. . .", kimondotta feloszlatását. Az üzem már 'korábban leállt. Ez az üzem a gépipari és azok között is a mezőgazdasági gépipari szükségleteket elégítette ki. A mezőgazdaság a háború után mutatott bizonyos konjunkturális vonásokat, de azt a fejlődési ütemet, ami az első világháború előtt jélelmezte, már nem nyerte vissza. A mezőgazdasági beruházások csökkentek és ez kihatott a vasgyár üzemvitelére is. Mikor a nagy világgazdasági válság kirobbant, ez a Kaposvári Vasgyárra katasztrofálisan hatott, az üzem közel két évtizedre megszűnt jelentős tényező lenni a megye gazdasági életében.

35 A város másik régi üzemének a kapuit szintén a gazdasági válság éveiben zárták be: a Mayer-féle kocsigyár 1932-ben leállította termelését. Ennek a gyárnak felszámolása szintén a mezőgazdasággal volt kapcsolatban, hiszen a parádés kocsik vásárlása nem a termelési válságok tünetei.

36 A megye mezőgazdasági iparáról a Mezőgazdasági Kamara egyik vezetője így írt: „A mezőgazdasági ipar is a mai nyomasztó gazdasági viszonyok miatt válságos helyzetbe került. Több gyár és kisebb üzem termelését üzemképesen 25-30 százalékra szállította le. Egy része üzemét szünetelteti, a másik része a lehető legkisebb termeléssel, csupán csak gépeinek karbantartása miatt dolgozik. Ezek különösen a sör-, kender-, lenfeldolgozó- és cukoripari üzemek."

37 A Kaposvári Cukorgyár a termelését közel egy harmadára csökkentette. Kisebb lett a cukorrépával bevetett terület, a feldolgozott répa mennyisége és így a cukortermelés a válság előtti mennyiség 30-40 százalékára esett vissza.

38 „Cukorgyárunk - írta az üzemi történet - régebbi 4-5 hónapos üzemei megrövidültek, az üzemek már csak 28-40 naposak. Az állandó éves munkásság napi 8 órás munkaideje is lecsökkent 6 órára. Az éves munkásság, bár nagyon érzi helyzetét, életnívójának csökkentésével él. Azonban az üzemre bejáró munkásság, kik hosszabb üzemre voltak beállítva, az egész országban csökkenő munkabér és a rövid üzemidő miatt már nem találják meg a megélhetésüket. A tavaszi és nyári munkák lehetősége csökken, a cukorgyári üzemi munka is 1/4 részére zsugorodik össze. A MIR kaposvári cukorgyára számolva a szomorú helyzettel, miután munkával nem segíthet, 1931. november 15-én felállítja inségkonyháját, melyet a legnehezebb téli napokon keresztül 1932. május i-ig nyitva tart és mindazon szegényembereknek és munkásságnak ebédet ad 30 dkg kenyérrel, akik erre rá vannak utalva."

39 A malomiparban szintén súlyos helyzet alakult ki, hiszen a lisztexport kedvezőtlen volt.

40 Két mezőgazdasági ipari ágazat helyzete volt a körülményekhez képest megnuygtató, a tejiparé és a szeszgyártásé. Talán a tejipar még valamit gyarapodott is. Ismeretes, hogy a megyében sok, nem gyáriparszerű szeszfőzde működött. Ezeknek egyrésze gyümölcsből és gabonából állított elő szeszt, a másik része burgonyából. A burgonyából szeszt előállító -főzdék közül egyedül Kremzir Belcsa-pusztai üzeme közelítette meg a gyáripari nívót. (Az üzem működéséről nem maradtak fenn olyan adatok, amelyeknek alapján hosszabb időn keresztül működését nyomon lehetne kísérni.) Csupán egyetlen évből rendelkezünk az üzem termelésére vonatkozó adatokkal. Mintegy 20-30 vagon burgonyát dolgozott fel .szesznek. Ezt a mennyiséget nagyrészt saját gazdaságában termelte.

41 A szeszgyártás helyzetéről a világgazdasági válság időszakában a Mezőgazdasági