Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban
amely már a világháború előtt is annyira sajátságosan meghatározta a somogyi ipar karakterét. Mindkét vállalkozás tejipari üzemalapítás. Ismeretes, hogy Somogy megye szarvasmarha-tenyésztése már a századforduló körül jelentős haladást mutatott. A szarvasmarha-tenyésztés haladása főleg a tejgazdaságok kialakulásában nyilvánult meg. Az első világháború előtt már volt egy gyenge tej szövetkezeti hálózat a megyében, .amely a tejet felvásárolta és a dombóvári vaj központba juttatta, de ez a kereskedelmi hálózat nagyon döcögve mozgott. A háború befejezése után mind az uradalmi, mind a paraszti tejgazdaságok további előrehaladást mutattak, viszont nem volt a megyében olyan tejipari vállalat, amely teljes egészében fel tudta volna dolgozni a felvásárolható tejet, a tej szövetkezeti hálózat pedig teljesen felbomlott. 1917-ben ugyan létre hozták a Széchenyi téren a Havasi Vajvállalatot, de ez elég szerény keretek között dolgozott. Tejbegyűjtéssel és vaj gyártással foglalkozott. Az üzem sok kívánnivalót hagyott, másrészt amikor újabb lendületet kapott a tejtermelés, berendezése elégtelen volt. Ezért a vállalatot 1923-ban átalakították, neve pedig Lactose Rt. lett. Megkezdték a Baross utcában egy egészen új gyár felépítését. A vaj gyártás mellett kazein előállítására rendezkedtek be és az országban egyedülállóan indították meg a tejcukor gyártását. Az új üzem berendezésében német tőkések vettek részt, a gyártási eljárások is tőlük származtak. Az üzem méreteire felvilágosítást ad az, hogy a Havasi Vajvállalat 50 falusi tejbegyűjtővel állott kapcsolatban, a Lactose már 250 tejcsarnok tejét dolgozta fel. 2 ' A másik tejipari vállalat valamivel későbben indította el működését. 1922-ben ugyan már megkezdték a telephely megszerzését, de az üzem csak évekkel később indult el. Ezt az üzemet is vasúthoz közel akarták elhelyezni. Üres telekhely már csak a cseri városrészben volt. A város polgármestere a telek átadásánál kikötötte, hogy az üzemig vasúti vágányt építsenek ki. A vállalkozás a budapesti Hungária Vaj gyár egyik alvállalkozása volt. Létrejöttét az tette szükségessé, hogy a tejtermelés területén a megye nagyon is kihasználható közgazdasági tartalékokkal rendelkezett. Mindkét üzem tartósan fennmaradt és ez igazolja a hozzájuk kapcsolódó iparpolitikai törekvések helyességét. 28 A következő években jelentékeny és új kaposvári üzemek alapításáról semmit sem lehetett hallani. Volt ugyan a Szigetvári utcában egy kis textilműhely, amely a háború alatt és után a textilhiányos időkben némi hírnévre tett szert, de ezt a műhelyt semmiképpen sem szabad a későbbi kaposvári textilipar korai elődjének tekinteni. Hiszen Csizmadia János műhelye csak a gyárráválás pillanatáig jutott el. Harisnyakötéssel kezdte, majd fonálfonással és festéssel bővítette műhelyét, amely a világháború közepéig így működött. A háborús textilhiány a műhely tulajdonosának a figyelmét a finomabb gyapjúfonál fonására terelte. A parasztság által termelt gyapjú feldolgozása aztán meg is hozta a gazdasági sikert a tulajdonosnak. A műhely hamarosan kártolóval, szövőszékkel bővült, de a szövetek teljes kikészítését még nem tudta elvégezni. Ekkor gondolt újabb gépek beszerzésére, de ahhoz már tőkéje nem volt. Bár a műhely épületét bővítették, a munkások száma mindössze 10. Miből gyarapodott Csizmadia János műhelye? Először ebben az üzemben vastag, téli gyapjúharisnyákat kötöttek, majd a háború rákényszerítettc a parasztságot, hogy saját gyapjújából más textilneműt is nyerjen. A műhely vevőköre ebben az időben a környező falvak magyar és németajkú lakosaiból kerültek ki, ők látták el megrendelésekkel, ez volt a műhely gyarapodásának forrása. 211 A Csizmadia-féle műhelyről a két világháború
