Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

9. Lagzi István: Francia menekültek Magyarországon (Balatonbogláron) a második világháború idején (1942-1945)

sőjobboldali) napilapokat, sajtókiadványokat. A „tisztogatás" a kulturális élet minden területére kiterjedt. Bezárták a budapesti Lengyel Olvasótermet az egyetemi Lengyel Intézetet, a Badoglio-féle Olasz Kultúrintézetet, betiltották a lengyel, francia nyelvű - menekültek által szerkesztett - sajtótermékeket is. A német külügyminisztérium kultúrpolitikai osztályának vezetője - Karl Six - mint magyarországi megbízott erélyesen követelte: „Minden lektorként, vagy kulturterületen tevékenykedő szökött hadifogoly . . ,"

92 (lengyel, francia) letartóztatását. A Gestapo módszeresen - előre elkészített lista alapján - kutatni kezdte, hogy hol laknak és dolgoznak a Magyarországra szökött franciák. Az utcai igazoltatások következtében a franciák közvetlen veszélybe kerültek. A razziák során elsőnek Lucien Bonaze főhadnagyot fogták el, a Gestapo fogságába került Dampierre volt budapesti francia követ felesége is.

93 Hallier ezredes a német megszállás után (!) végiglátogatta azokat az üzemeket, ahol - a magyar munkások segítségével - nagyobb számú francia munkás dolgozott. Hallier azt tapasztalta, hogy az üzemek egy része (tartva a megszállókkal való összeütközéstől) elbocsájtotta a francia munkavállalókat. Több üzem, köztük a Laub Elektromos Művek ,„ . . nagyon ímeg volt elégedve a francia munkásokkal, ellenben az üzemi katonai parancsnok nem kívánt francia és lengyel munkásokkal dolgozni."

94 A franciák más nemzetiségű menekültekhez hasonlóan nem voltak többé biztonságban. 1944. március 19-ig tapasztalható - hivatalos - állami védelem nem szűnt meg ugyan, de a valóságban nem sokat ért. A franciák (a demokratikusan gondolkodó magyarokkal együtt, baloldaliakról, kommunistákról nem is beszélve) előbb zaklatásnak, majd üldöztetésnek voltak kitéve. Hallier ezredes szerint a válságos politikai helyzet ellenére „. . . a szellem jó, és a franciák nyugodtabbnak látszanak. Elővigyázatossági tanácsokat kaptak. Figyelmeztetve lettek, hogy csoportosan sem az utcán, sem kávéházakban vagy éttermekben ne gyülekezzenek."

95 A francia menekültek részérc - személyes biztonságuk érdekében - arcképes igazolványokat rendszeresített a H. M. 21. osztálya. Ennek ellenére a franciák személyes biztonsága nem lett nagyobb, sőt fokozatosan csökkent. Hallier egyik levelében hangot is adott pesszimizmusának: „Minden ember nyugodt, bár a jövő nem valami biztató."

96 A magyarországi politikai helyzet reménytelensége és a szovjet hadsereg sikeres hadműveletei a Kárpátok térségében a balatonbogiári francia tábor lakóit arra késztették, hogy lakó- és munkahelyeikről megszökve harcot kezdjenek a németek ellen.

9

' A magyarországi francia és lengyel menekültek vezetői egy ízben az országban élő - mintegy 10 ezer fő - fegyverforgatásra alkalmas menekült felfegyverzésére, nemzetközi karhatalom felállítására gondoltak.

98 A franciák magyarországi szervezkedését nagymértékben megkönnyítette az, hogy 1944. január 5-én a francia katonai attasé kérése alapján Utassy Lóránd ezredes, a H. M. 21. osztályának vezetője Jean Geyssely abbé (Magyarország egész területén szabad mozgást biztosító) utazási igazolványát - 1944. június 30-ig - meghosszabbította.

99 A franciáknak sikerült érdemi összeköttetésbe kerülni a jugoszláv partizánokkal. Raquemont francia zászlós hamis diplomáciai útlevéllel két tiszttársával együtt Zágrábba utazott, hogy megbeszélést folytasson a jugoszláv területen felállítandó angol és francia partizánosztagok szervezéséről. Mások Olaszországon keresztül angol és francia területek felé indultak. A Titó partizánjaival való összeköttetést keresve De Laronciere főhadnagy végül is a Kár-