Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

9. Lagzi István: Francia menekültek Magyarországon (Balatonbogláron) a második világháború idején (1942-1945)

A korabeli forrásokból kiderült, egyes üzemekben dolgozó franciák jó, máshol kifogásolható elhelyezést kaptak.*'

0 A helyzetükkel elégedetlenkedőket a „Hangya" aligazgatója - német nyelven - megfenyegette: „Vigyázzatok magatokra, mert nekem a vezérkarnál igen jó összeköttetéseim vannak és onnét tudom, hogy (1943) januárban titeket úgyis mind visszaadunk a németeknek."

67 Más üzemekben is - a katonai parancsnokságok jóvoltából - előfordultak túlkapások. Hallier ezredes a H. M. 21. osztály vezetőjéhez írott levelében panaszt tett Dejeuz és Tarannes katonai menekültek érdekében, akik a „Kőbányai Polgári Serfőző RT." telepein dolgoztak. A két munkavállaló az üzemből való elbocsájtását kérte, imire azonban kitérő választ kaptak. Az üzem túlságosan „ragaszkodott" a francia, munkaerőhöz s & franciák ezúttal is a katonai attasé segítségével változtathattak munkahelyet,

68 de a sörgyárban maradt többi francia szakmunkásokkal szemben a gyár katonai parancsnoka - retorzióképpen - jogtalan fenyítéssel élt.

69 Hallier ezredes felháborodva tette szóvá, hogy „. . .embereinek ebben a serfőzőben való elhelyezése óta ez a harmadik eset, hogy alkalmazott embereinkkel szemben szabálytalan (sértő) rendszabályokat alkalmaznak." Hallier a francia katonák érdekeit szemelőtt tartva és hangsúlyozva az előbb említett munkahelyre kiadott „francia munkavállalóknak" a balatonboglári francia táborba való visszaszállítását kérte.'

0 1943 közepén az üzemi parancsnokságokkal szemben maga Baló ezredes, a H. M. 21. osztály vezetője is fellépett, esetenként sikertelenül.'

1 Baló ezredes Hallier kérésére rendkívül sokat tett a francia menekültekért, a hadtestparancsnokságok által kiszabott büntetéseket enyhítette, tudunk olyan esetről is, hogy Hallier kérésére kieszközölte egy zsidó francia őrmester - szűcs mester - budapesti alkalmaztatását is.

72 A munkát vállaló francia katonák közül többen, különösen 1943 őszétől kezdődően - anyagi, vagy személyi természetű okokból - elhagyták munkahelyeiket.'

3 Robert Saint-Etienne őrmester, a budapesti Pamutipari RT egyik fővárosi üzeméből szökött meg. Három francia - kőműves képzettségű - katona tatai munkahelyüket hagyták ott, azzal a bevallott céllal, hogy jobb (kifizetődőbb) munkahelyet keressenek. A helyi csendőrség elfogta a „szökevényeket" és a szigorúságáról közismert - komáromi lengyel katonai táborba kísérte őket. A tábori szabályok értelmében a balatonbogiári tábor magyar parancsnoka - Daróczy hadnagy - egy hónapi büntetőtábori elzárással büntette az előbb említett franciákat. Hallier ezredes értesülve az eseményekről, Baló ezredesnél közbenjárt a büntetés elengedése (vagy mérséklése) érdekében. Néhány nappal később Baló ezredes felfüggesztette (!) a „renitenskedő" franciák büntetését és valamennyit visszaküldette Balatonboglárra.

74 Minden jóakarat ellenérc előfordultak sajnálatos esetek is. A munkát végző katonák viszonylag jól éltek, de azok, akik nem dolgozhattak, már hathatós segítségre szorultak. Haillier ezredes 1943. szeptember 24-i levelében a franciák ellátásával kapcsolatban a következőket írta: „Balatonbogiári utam alkalmával megállapítottam, hogy sok emberemnek nincs cipője és ennek folytán nem tud munkát vállalni, sőt olyanok is vannak, akik képtelenek voltak ezért visszajönni a táborba."'

0 1943 őszén ismét munkásokért ostromolták a balatonbogiári tábort. A Fabizományi és Kereskedelmi RT máramarosi telepe 30-40 faiparban járatos francia munkást kért napi (10 óra munkaidő) 10-11 pengő (!) kereseti lehetőség kilátásba helyezésével. Ebben az időben azonban Balatonbogláron már nem volt