Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
9. Lagzi István: Francia menekültek Magyarországon (Balatonbogláron) a második világháború idején (1942-1945)
tonai Parancsnokságához a „budapesti francia követség azzal a kéréssel fordult, hogy ... a balatonbogiári fogolytáborban 53 elhelyezett francia állampolgárok közül alkalmazzon budapesti telepein internált francia katonákat". 54 A magyar kormányoknak 1942 őszétől - a háború és a német gazdasági érdekek kiszolgálása miatt - a mezőgazdasági és ipari termelésben nehézségei támadtak. Több fontos iparágban, de a mezőgazdaságban is - krónikus munkaerőhiány jelentkezett. A menekültek munkavállalásának engedélyezése tehát a kétségtelen jószándékon túlmenően egyúttal gazdasági szükségszerűség is volt. 55 A balatonbogiári francia táborban 13 hentes és mészáros szakképzettségű katonai menekült volt, akik az ország különböző helységeiben (üzemeiben) dolgoztak. Érthető módon elsősorban a kisiparosok, a kiskereskedők „keresték" a francia, a lengyel munkaerőt, de az üzemek is szívesen alkalmaztak szak- és segédmunkásokat. 50 Az ipari üzemek többsége, de a „Hangya" is állandó munkaerőhiánnyal küzdött, ezért a „Hangya" Igazgatósága elfogadta a francia katonai attasé kedvező ajánlatát és dr. Kléber igazgatót kérte fel a francia követséggel való tárgyalásra. Kléber igazgató és Hallier ezredes közvetlen megállapodása (!) értelmében a balatonbogiári francia táborparancsnokságtól a „Hangya" szakmunkásokat igényelt és velük munkaszerződést kötött. E megállapodás értelmében a francia internáló táborparancsnokság elbocsájtó igazolványával 1942. december végén hat francia gépkocsivezető munkavállalás céljából Budapestre érkezett. Elhelyezésükről a „Hangya" műszaki osztálya gondoskodott és az ideiglenes munkavállalási engedélyeket is megszerezte. A „Hangya" számítása azonban (olcsó, engedelmes munkaerő) nem vált be. Ennek ellenére a „Hangya Tárháza" hamarosan igényelt még „. . . 12 francia hadifoglyot, ezekből nem érkezett meg 5 fő, megérkezett, de nem állt munkába 3 fő és jelenleg dolgozik 2 fő." 5 ' A francia munkások szállása a Tárházban volt, amivel - érthető módon - nem voltak megelégedve - zsúfoltság, szalmazsák fekvőhely - ezért a munkába állás helyett visszatértek a balatonbogiári táborba. A nagyhatalmú üzemi katonai parancsnoksággal - működése óta - először fordult elő, hogy tehetetlen volt. A francia internált katonákkal szemben nem volt hatalma, e ténynek a későbbiekben nagy jelentősége lesz. A katonai ellenőrzés alatt működő üzemekben szokatlan volt a megtorolhatatlan munkamegtagadás. A „Hangya" üzemi főcsoportvezető - Szakonyi - a felettes hatóságokhoz jelentette, hogy ,,. . . a Tárházba érkezett (francia) munkások közül egy Moreau Marcell nevű a Tárházba érkezés után a többieket is befolyásolni igyekezett, hogy ne maradjanak, ... a Tárház jelentése szerint az illető kommunista gyanús módon viselkedett." 58 A „Hangya" akció keretében Balatonboglárról két kirakatrendező és nyolc raktári munkás is elhelyezést nyert Budapesten. Elhelyezésük a „Hangya" telepen két külön szobában volt. Ellenőrzés alatt nem állottak, munkaidejük után Budapest területén szabad mozgásuk volt. Szakonyi Lajos a „Hangya" üzemi főcsoportvezetője a francia munkások „. .. ilyetén utazgatását és felügyelet nélküli elhelyezését. . ." elítélendőnek tartotta. Követelte, hogy a „Hangya" közölje a francia követséggel, miszerint „a hadifoglyok csak csoportosan egy felelős vezető parancsnoksága alatt bocsájthatók útba a Hangyához". Szakonyi utasította a „Hangya" igazgatóságát, hogy „egyenként jelentkező hadifoglyokat ne vegyen fel 5 " és csoportos elhelyezésükről és állandó ellenőrzésükről gondoskodni tartozik." 6 ^ kérdés az volt, hogy a Szakonyi által megszabott feltételek mellett a
