Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

8. Erdősi Ferenc: Somogy megye építőanyag-iparának fejlődése és szerkezeti átalakulása a XIX. század végétől napjainkig

színvonala, sem. a munkáslétszám, mégis üzemnagyság-kategóriánként foglalkozunk a tulajdonviszonyokkal, ugyanis a tulajdonosok társadalmilag erősen eltérő rétegekhez tartoztak. A gyárszerü (gépi téglát és cserepet előállító, nagyobb sugarú piacterülettel rendelkező) 20-25 főnél többet foglalkoztató égetőknek csak kisebb része volt egyszemélyi tőkés tulajdonban, többségük viszont - anélkül, hogy részvénytársasági cégformát vett volna fel - több kisebb tőkés közös tulajdonát képezte.

18 Részvénytársasági tulajdonba csak az 1940-es évek elején került egy-két nagyobb gyár. A közepes nagyságú (legtöbbször kézi vetésű téglát előállító, de körkemencével rendelkező, 10-20 főt foglalkoztató, főként járási piacra termelő) üzemek tőkés vállalkozók vagy földbirtokosok egyszemélyi tulajdonát képezték. Nem egyszer fa- és építőanyag-kereskedők, valamint malomtulajdonosok fektették felesleges tőkéjüket téglaégetőkbe. (Pl. a gyékényesi Kaposi Vilmos cementáru-gyár és kavicsbánya-tulajdonosé volt a zákányi, Frank Miksa és Fia fakitermelő cégé pedig a balatonbogiári téglaégető.) A földbirtokosok - főként saját kezelésben üzemeltették az égetőket - eltekintve a tőkés bérletbe kiadottaktól. Pl. a böhönyei gróf Festetics Sándoré - akinek szeszfőzdéje is volt -, az öreglaki gróf Jankovics Bésán Endre „Öreglaki Ipartelepek" néven bejegyzett cégé (amely bútort, gyapjúszövetet, húsárut, lisztet és még egyéb cikket is termelt), az erdőcsokonyai gróf Széchenyi Gézáné (akinek a községben fűrésztelepe is működött), a marcali gróf Széchenyi Andor Pálé („Uradalmi Gőzfűrésztelep és Téglagyár") volt.

19 Kizárólag a helyi, esetleg a legközelebbi községek szükségletére termelő, időszakosan csupán néhány főt foglalkoztató, kézi vetésű téglát termelő kisüzemek, amelyek dekonjunktúra idején esetleg évekig nem működtek. Tulajdonosaik a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartoztak. Legtipikusabbjai a gazdagabb iparosok és kulákok voltak, vagyis a falvaknak olyan vagyonosai, akik a kocsma, cséplőgép, homokfejtő, pálinkafőzde, fűrésztelep stb. üzemeltetés mellett vagyonuk egy részét további vállalkozásokba, így pl. téglaégetőbe fektetve akarták kamatoztatni. Termékek Elég keveset tudunk üzemeink termékeiről. Egy 1942-ből származó nyilvántartás

20 a termékek felsorolása közben a téglagyáraknak 85-90 százalékánál megemlíti a tetőfedő cserepet is. Nem tartjuk hitelesnek e tekintetben az egyébként hivatalosnak elismert forrást, ugyanis annak ellenére, hogy sok téglaüzem berendezkedett a főként kézi vetésű cserép készítésére, de csak néhány helyen kaptak annyi cserépre rendelést, hogy annak készítése kifizetődjön. Ennek és a gyengébb agyagminőségnek a következtében Somogyban kevés helyen volt folyamatos e tetőfedő anyag gyártása. A tetőcserép mellett csak a marcali gyár terméklistáján szerepel a kúpcserép (gerinccserép), a sima és csigás nyeregcserép. Különlegességnek számít viszont, hogy az Alföldön dívó mész-homoktégla készítésével Balatonbogláron is megpróbálkoztak. e) Üzemtörténeti adalékok Kaposvár téglagyárairól CSÁNKI D. im. nyomán bővebb ismereteink vannak.

21