Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
8. Erdősi Ferenc: Somogy megye építőanyag-iparának fejlődése és szerkezeti átalakulása a XIX. század végétől napjainkig
kavics anyagi összetételével, fizikai és kémiai tulajdonságaival szembeni műszaki elvárásokat a MSz 449~57 HK 0/20 szabvány tartalmazza. A benne felsorolt kritériumok többségének a Dráva menti kavics közepesen, vagy annál jobban megfelel. Tulajdonképpen Barcstól felfelé végig, még Zala megyébe is átnyúlóan, a folyó és a magaspart közötti - hol elkeskenyedű, másutt meg kiöblösödő - lapály alatt változó mélységben, sőt a zátonyokon, szigeteken mindenütt található kavics. Azonban kitermelésre alkalmas készletek nem mindenütt fordulnak elő. A kavicsanyag helyenként megnövekvő iszaptartalma, a vastagabb fedőrétegek, a terület beépítettsége, a magas talajvíz, a vasúti rakodótól vagy a piactól való nagy távolság - tehát különféle kedvezőtlen természeti és gazdasági körülmények - hátráltatják az igénybevételt. A felderítő fúrások során 1969-1971-ben mért természeti paraméterek rapszodikusan változó adatait a 3. táblázat tartalmazza.' Gyakorlatilag kimeríthetetlennek minősíthetjük a Dráva mentén 100 kilométernél hosszabb sávban, 5-10 m vastagságban és néhány helyen több km szélességben fekvő bányakavics területet, amelyen a jelenlegieknél könnyebben áttelepíthető üzemek fenntartása indokolt. Azonban éppen ennek az ásványi nyersanyagnak az óriási tömege tette nagyvonalúvá a - főként már művelt lelőhelyekhez kapcsolódó - készletek felmérését. Az utóbbi években megszaporodó készletbecslések és számítások eredményeinek szembeötlő különbsége (1. ábra) abból adódik, hogy az ilyen irányú munkálatok egy része csak a jelenlegi bányák folyamatos művelése során elérhető területekre terjed ki. Ez a készletszámításmódszertani probléma országos viszonylatban is felmerül, ezért igen nehéz homogén, összehasonlításra alkalmas megyei és országos adatokat szembeállítani. A KFH már említett nyilvántartása szerint Magyarország kitermelhető kavicskészlete 1972. január i-én 86,9 millió m 3 , ebből Somogy megyéé 12,4 millió m 3 / 1 Somogyot ez a 14,2 százalékos részesedés a kavicsban átlagnál gazdagabb megyévé avatja. Somogy területének nagy részén található építési célokra többé-kevésbé megfelelő homok, de tömegesebben három földtani egységhez tartozó területsávban tömörülnek a lelőhelyek (2. ábra). Az egykori pannóniai beltenger part menti üledék fácieséhez tartozó durva, szögletes, magas kvarctartalmú, sárgás színű homok főként a magasabb dombvidékeken (Zselic, Külső-Somogy) a lösztakaró alóli kibukkanásokban fordul elő. Az É-D irányú völgyek közül az egykori széles Ös-Duna völgyben (amelyben ma É felé a Sári csatorna, D felé pedig a Rinya vize folyik) a pleisztocénban felhalmozódott, majd az óholocénben a szél által többszörösen áthalmozódott homokbuckákat alkot. 5 Anyaga elég egyenletlen, mélyebben fekvő, át nem halmozott része - különösen a Balatonközeli völgyszakaszon - murvát is tartalmaz, míg a szél által áttelepített anyag finomszemcséjű, koptatott, gömbölyített. Tulajdonképpen egy harmadik fajta homoknak határozhatjuk meg a Dráva-síkság némely helyén el homokosodé, szürke színű folyami hordalékot. Az építőhomokot felhasználási lehetőség szerint három kategóriába soroljuk. E kategóriák egyfajta minőség szerinti elkülönítést is jelentenek: a) A vakolóhabarcs készítésére alkalmas homok minőségi követelményeit a MSZ 16001 határozza meg, amely szerint a szemcsék átmérője 0-3 mm között
