Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

8. Erdősi Ferenc: Somogy megye építőanyag-iparának fejlődése és szerkezeti átalakulása a XIX. század végétől napjainkig

/. SOMOGY MEGYE ÉPÍTŐANYAG-IPARÁNAK TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI i. Földtani viszonyok, készletek A Dunántúli-Középhegység és a Mecsek által közrefogott megyénk föld­tani szerkezetének alapvető sajátossága, hogy a dombvidéki és síksági tájakat nagy vastagságban kizárólag pannóniai-levantai korú tengeri-beltavi, vala­mint pleisztocén-holocén folyóvízi és szárazföldi laza üledékes képződmények (kavics, homok, iszap, lösz) építik fel. A feltehetően értékes ásványkincseket tartalmazó, szálban álló, szilárd kőzetekből felépült paleozoikus és mezozoikus szerkezet a mélybe süllyedt, csupán a Zselic keleti szegélyén, de már Baranya megyében közelíti meg egy darabja (földtani szirtként) a felszínt. A bányászati technika jelenlegi lehetőségei nem teszik lehetővé az elérhetetlen mélységben sejthető ásványkincsek feltárását, különösen nem pedig a kitermelését. Kivétel csupán a mélyfúrással felszínre hozható földgáz és a kőolaj. A fentiekben vázolt földtani szerkezet eredményeként Somogy a dunán­túli megyék között hasznosítható ásványkincsekben a legszegényebbek közé tar­tozik. Az energiahordozók közül a helyi jelentőségű, Dráva menti földgázon kí­vül némi kőolajat rejt magában a föld mélye, míg az egykor fűtőanyagként ígé­retesnek megítélt felszínközeli tőzeg hasznosítása ma már csak a talaj meliorá­ciónál gazdaságos. Somogyban lényegében építőkő előfordulás nincs, mert a Zselicben előfor­duló összecementálódott pannóniai homok gyenge szilárdsága miatt nem felel meg a mai követelményeknek, a boglári és fonyódi várhegy tetején egykor elő­forduló balzalttufát pedig széthordták. Annak ellenére, hogy ma már egyetlen kőfejtő sem található, nem feles­leges megemlíteni, bogy a XIX. sz. közepén még voltak kisebb - vályúk, csator­nák, ajtókeretek faragására, sőt gyenge útkavicsoló anyagként is hasznosított ­kőelőfordulások a Zselicben. 1 2 A természetes építőanyagok közül regionális jelentőségének megfelelően a kavics kívánkozik az első helyre. A Zselicben (Tbafa-Horváthertelend térségé­ben) előfordul egy igen durva szemnagyságú (emberfej nagyságú görgeteget is tartalmazó), erősen mállott, és e tulajdonságai miatt felhasználásra alig kerülő laza, harmadkori tengeri konglomerátum. A balatoni turzás murvás homokja in­kább csak útalapozáshoz és helyi jelentőségű adalékanyagként (családi házak épí­tésénél) jöhet számításba. Felhasználási lehetőségét szélesítené a durvább szem­cseösszetételű gyékényesi kaviccsal való keverése, ill. a turzásban mélyebben fekvő, több murva- és kavicsszemcsét tartalmazó rétegek feltárása. A kitermelésre és betonadalék-anyagként történő felhasználásra alkalmas bánya- és zátonykavics készletek lényegében a Dráva mellett helyezkednek el. A dombvidékinél sokkal kedvezőbb ősföldrajzi viszonyok segítették elő a Dráva menti kavicsmező keletkezését. A sebes, nagy energiájú határfolyó különösen ár­vizei alatt rengeteg nagyszemű, az Alpok területéről származó hordalékot görget medrében lefelé; gyorsan süllyedő árkát a pleisztocén óta nagy vastagságban fel­töltötte homokos kaviccsal. Mivel a folyóvíz energiája, ezáltal szállítóképessége az alsóbb szakaszok felé fokozatosan csökken és az egymáshoz ütődő görgeteg egyre jobban aprózódik, ill. mállik, ezért a „sóder" szemösszetétele úgy váltó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom