Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban

lctnck nagyjából a felét fedezte - a dézsma megszűntével együttjáró késztermék­csökkenés, ill. a gazdálkodásnak ezután még inkább az egyik alapfeltételét je­lentő beruházások kérdése fel sem vetődött. Korántsem arról van szó természetesen, mintha ez a „gazdasági vakság" csak a mernyei uradalom gazdáinak a sajátossága lett volna. Nyugodtan meg­kockáztathatjuk a summásnak tűnő kijelentést, hogy ti. a jobbágyfelszabadítás következményei általában is felkészületlenül érték a magyar nagybirtokok jelen­tős részét. 2 A mezőgazdaság egyik legfontosabb termelőeszköze, a föld, amely az 1848-as és az ezt követő jogszabályalkotás intézkedései, valamint e jogszabá­lyokat a legbrutálisabban is végrehajtó önkényuralmi közigazgatás tevékenységé­nek az eredményeként biztosított volt, néha a polgári tulajdonjog által kijelölt gazdálkodási tevékenység útján az első lépéseket próbálgató, tegnap még feudá­lis nagybirtok számára túlzott mértékben is. Ha pusztán elméleti megfontolás­ból eltekintünk a feudális jellegű és eredetű munkaformák továbbélésétől, olyan sajátos helyzetet láthatunk, amelyben a jobbágyfelszabadítás mezsgyéjét terület­növeléssel átlépő uradalom a korábbi munkaerőforrásnak csak a felével rendel­kezett. A feltételezés - mint tudjuk - abszurd, viszont mégis egyértelműen utal az új viszonyok közé kerülő nagybirtokok összes problémájának egyik leglénye­gesebb csomópontjára. A föld tehát adott volt, a kérdés most már úgy vetült fel, hogy mi tör­ténjék a sok furfanggal és még több erőszakkal biztosított lehetőséggel? A birtok tulajdonosa tudja-e, akarja-e vállalni a kapott lehetőség megvalósításához szük­séges egyéb, nem kevésbé fontos feltételek előteremtését és azok funcionáltatá­sát, vagy ezt vállalni nem tudván, valaki másra bízza, ő pedig megelégszik a tulajdonjoga által biztosított földjáradékkal. 3 A feltett kérdés egyértelmű meg­válaszolását - úgy hisszük - a jobbágyfelszabadítást követő két nemzedéknyi történelem alatt hiába keressük, a házi kezelés és a bérleti gazdálkodás szélső pontjai között a kezelési módoknak számtalan változatával találkozunk. A mer­nyei uradalom számára azonban kisebb kitérőktől eltekintve, talán éppen a tu­lajdonos testületnek az átlagnál nagyobb igényei és a korábban megkezdett fej­lesztési törekvései miatt a kérdésre adott válasz egyértelmű volt, általában nem adták fel a házi kezelés módosított változatait. 4 Bár a birtokláshoz való többé­kevésbé következetes ragaszkodás időszakonként szinte leküzdhetetlen akadályo­kat is jelentett, mégis eredményes volt, 1849 és 1911 között az uradalom bruttó bevételei nominális értékben több mint a 15-szörösükre nőttek. A fejlődés, a vál­tozás tagadhatatlan, hiszen 1849-ben az 1 k. holdra eső bruttó bevétel nem ha­ladta meg a 3,-Ft-ot, 1911-ben ugyanez az összeg átlagban 90-100 korona kö­zött mozgott. A fejlődés egészének aprólékos, részletes elemzése a későbbi vizs­gálatok feladata lesz, a következőkben csak azoknak a meghatározó szerepet játszó erővonalaknak a fölfedésére vállalkozunk, amelyek együttes hatásmecha­nizmusa a fejlesztés lehetséges iránya mellett, ennek eredményeként a fejlesztés céljait is kijelölte. * * * Az uradalom gazdálkodását illető vizsgálatunk célja, hogy a rendelke­zésre álló forrásanyag lehetséges feltárása és elemzése révén megkíséreljük be­mutatni a gazdálkodás eredményességét, megjelölni az eredményességre ható té­nyezőket, s végül e két tényező érvényesülése kapcsán megtalálni az uradalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom