Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban

lctnck nagyjából a felét fedezte - a dézsma megszűntével együttjáró késztermékcsökkenés, ill. a gazdálkodásnak ezután még inkább az egyik alapfeltételét jelentő beruházások kérdése fel sem vetődött. Korántsem arról van szó természetesen, mintha ez a „gazdasági vakság" csak a mernyei uradalom gazdáinak a sajátossága lett volna. Nyugodtan megkockáztathatjuk a summásnak tűnő kijelentést, hogy ti. a jobbágyfelszabadítás következményei általában is felkészületlenül érték a magyar nagybirtokok jelentős részét.

2 A mezőgazdaság egyik legfontosabb termelőeszköze, a föld, amely az 1848-as és az ezt követő jogszabályalkotás intézkedései, valamint e jogszabályokat a legbrutálisabban is végrehajtó önkényuralmi közigazgatás tevékenységének az eredményeként biztosított volt, néha a polgári tulajdonjog által kijelölt gazdálkodási tevékenység útján az első lépéseket próbálgató, tegnap még feudális nagybirtok számára túlzott mértékben is. Ha pusztán elméleti megfontolásból eltekintünk a feudális jellegű és eredetű munkaformák továbbélésétől, olyan sajátos helyzetet láthatunk, amelyben a jobbágyfelszabadítás mezsgyéjét területnöveléssel átlépő uradalom a korábbi munkaerőforrásnak csak a felével rendelkezett. A feltételezés - mint tudjuk - abszurd, viszont mégis egyértelműen utal az új viszonyok közé kerülő nagybirtokok összes problémájának egyik leglényegesebb csomópontjára. A föld tehát adott volt, a kérdés most már úgy vetült fel, hogy mi történjék a sok furfanggal és még több erőszakkal biztosított lehetőséggel? A birtok tulajdonosa tudja-e, akarja-e vállalni a kapott lehetőség megvalósításához szükséges egyéb, nem kevésbé fontos feltételek előteremtését és azok funcionáltatását, vagy ezt vállalni nem tudván, valaki másra bízza, ő pedig megelégszik a tulajdonjoga által biztosított földjáradékkal.

3 A feltett kérdés egyértelmű megválaszolását - úgy hisszük - a jobbágyfelszabadítást követő két nemzedéknyi történelem alatt hiába keressük, a házi kezelés és a bérleti gazdálkodás szélső pontjai között a kezelési módoknak számtalan változatával találkozunk. A mernyei uradalom számára azonban kisebb kitérőktől eltekintve, talán éppen a tulajdonos testületnek az átlagnál nagyobb igényei és a korábban megkezdett fejlesztési törekvései miatt a kérdésre adott válasz egyértelmű volt, általában nem adták fel a házi kezelés módosított változatait.

4 Bár a birtokláshoz való többékevésbé következetes ragaszkodás időszakonként szinte leküzdhetetlen akadályokat is jelentett, mégis eredményes volt, 1849 és 1911 között az uradalom bruttó bevételei nominális értékben több mint a 15-szörösükre nőttek. A fejlődés, a változás tagadhatatlan, hiszen 1849-ben az 1 k. holdra eső bruttó bevétel nem haladta meg a 3,-Ft-ot, 1911-ben ugyanez az összeg átlagban 90-100 korona között mozgott. A fejlődés egészének aprólékos, részletes elemzése a későbbi vizsgálatok feladata lesz, a következőkben csak azoknak a meghatározó szerepet játszó erővonalaknak a fölfedésére vállalkozunk, amelyek együttes hatásmechanizmusa a fejlesztés lehetséges iránya mellett, ennek eredményeként a fejlesztés céljait is kijelölte. * * * Az uradalom gazdálkodását illető vizsgálatunk célja, hogy a rendelkezésre álló forrásanyag lehetséges feltárása és elemzése révén megkíséreljük bemutatni a gazdálkodás eredményességét, megjelölni az eredményességre ható tényezőket, s végül e két tényező érvényesülése kapcsán megtalálni az uradalom