Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Rúzsás Lajos: Dunántúli mezővárosi fejlődés a kései feudalizmus korában

pénz-, termény- és munkaszolgáltatásaikat egyösszegben, pénzben rójják le, amelyet polgáraikra maguk vetnek ki, és tőlük maguk szednek be. E szerződésben tehát biztosították maguknak az igazgatási autonómia kisebb vagy nagyobb körét. Bíráikat, tanácsukat vagy egészen maguk választották, vagy abba beleszólt a földesúr is. Ugyanez a helyzet állt fenn az igazságszolgáltatás terén is: a földesúri igazságszolgáltatás körének nagyobb részét többnyire sikerült megkapniuk, de a halálos ítéleteket földesuraik hozzájárulása nélkül sohasem hajtatták végre. Ilyen szerződéshez jutott Mohács vagy Siklós. Az ebbe a harmadik kategóriába tartozó mezővárosokat egy régi statisztikusunk földesúri polgárvárosoknak nevezte.

2 Voltak olyan mezővárosok, ezek képviselik a mezővárosok negyedik csoportját, amelyek földesuraiktól ideiglenes szerződéssel, évről évre váltották meg szolgáltatásaikat. (Bérlős mezővárosok.) A mezővárosok legalsó, ötödik csoportjába kell sorolnunk azokat, amelyek földesuraikkal szintén meghatározott időre kötötték a szerződést. Ennek értelmében pénzadót fizettek ugyan, de szolgáltatásaik egy részét, főleg a robotot, természetben rótták le. (Úrbéri mezővárosok.)

3 A két utóbbi kategóriánál a szerződést bármelyik szerződő fél felmondhatta. Az Eszterházyak, hogy jövedelmeiket fokozzák, Sopron megyei uradalmaikban az i8oo-as évek elejétől számos ilyen mezővárost kreáltak.

4 A határozott időre szóló ideiglenes szerződéssel bíró mezővárosokat földesuraik visszaminősíthették falvaik sorába, amelytől az a lényeges vonás különböztette meg őket, hogy földesuruk számukra megszerezte a vásártartás jogát.

J Az a kérdés, hogy Kaposvár a török kiűzése után, az i6oo-as évek végén, ill. az 1700-as évek elején a mezővárosok melyik osztályába került bele. Minő mezővárosi szabadságok jutottak neki osztályrészül, amelyek további fejlődésében meghatározó szerepet játszottak. Amikor a török 1566-ban Szigetvárat bevéve áttörte a tolnai és somogyi várakból álló első dunántúli védelmi vonal déli szakaszát, helyette a Balaton és Kanizsa közt újabb védelmi vonalat kellett kialakítani. 1600-ban azonban Kanizsa is elesett, és ezzel a második vonal is odaveszett. A harmadikat az 1600-as években Zala, ill. Vas megyében, a Rába mentén - aztán a Balaton nyugati partján - tovább pedig Veszprém-Pápa-Győr vonalán alakították ki. A király ennek a védelmi vonalnak csak a nagy erősségeit tudta ellátni katonákkal. A kisebbekbe azoknak a földesuraknak kellett volna zsoldosokat állítaniuk, akik a védvonal katonai tisztségeit viselték. E teher javarészt az Eszterházyak, a Batthyányiak és egyideig a Zrínyiek vállára nehezedett. E földesurak azonban birtokaikból nem húztak akkora készpénz-jövedelmet, hogy elegendő zsoldost tudtak volna tartani, kötelezettségüknek eleget tudtak volna tenni. Ügy segítettek magukon, hogy a védvonalba eső várak melletti mezővárosaik, sokszor falvaik lakosságát minden adózásbeli kötelezettségtől felmentették, s helyette katonai szolgálatot kívántak tőlük. Az igazgatási és igazságszolgáltatási helyzetüket csak némileg módosították. E mezővárosokat - mert ez esetben a falvak is mezővárossá váltak - ezután megkülönböztetésül a többiektől fegyverrel szolgáló mezővárosoknak, nem oppidumoknak, hanem oppidum praesidiale-nak, polgárait pedig hajdúknak nevezték. A földesurak még így sem, az oppidum praesidiale-k kreálásával sem tudtak elegendő számú katonát előteremteni, ezért falvaik jobbágyaiból is sokakat jobbágy-szolgáltatásaik alól felmentettek, és ennek fejében katonai szolgálatra kötelezték őket. E jobbágyokból rekrutált földesúri katonákat, mivel a job-