Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Csorba Csaba: Erődített és várrá alakított kolosorok a Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében

Tüskevár (= Nagy jen ő) kolostoráról 1733-ból ismert egy összeírás. Az erődítmények valószínűleg már a XVIII. század elején elpusztultak ill. lerombolták őket.

150 A Balaton környéki végházak közül Tihany 1702-ben felrobbantott erősségének még a nyomai sem lelhetők ma fel.

151 Kapornak falait 1702-ben vagy 1703-ban rombolták le. Templomát és kolostorát a XVIII. században barokk stílusban újjáépítették, s ebben a formájában ma is áll.

152 Keszthely erősségét 1686-ból, 1690-ből említi összeírás, 1722-ben újra a ferenceseké. Az erődítmények megsemmisültek, de a templom átépítve és mellette a kolostor ma is áll.

153 Zalavár 1700-ban üres. 1702-ben felrobbantották.

154 1715 után elhordták a romokat, a csekély maradványokat az utóbbi évek ásatásai hozták felszínre.

155 Csákány romjairól még Fényes Elek is megemlékezett 1851-ig.

156 Segesd 1690-ben rom, 1702-ben egy részét helyreállították. A templom barokk átépítésben ma is áll.

157 Somogyvár a XVIII században már rom. Ujabb, teljes ásatására a tervek szerint 1972-ben kerül sor.

158 A török kézre került kolostorok közül Pécsvárad ásatása folyamatban van.

159 Szekszárd feltárása jelenleg is folyik. Az erődítményeknek eddig még alapjai sem kerültek elő - tudomásunk szerint, Madocsáról egy 1696-os leírásból derül ki, hogy erődített kolostor volt a török korban.

160 Összefoglalva: A török korban a Dunántúlon 22, az ország többi részén további 21 erődített ill. várrá alakított kolostorról van adatunk. (4. és 12. kép.) Tanulmányunk ezekről a meglehetősen nagy területen szétszórt objektumokról - az eddigi kutatások egyenetlensége, sok esetben szinte teljes hiánya miatt - csak mozaikszerű képet adhatott. Nagy nehézségeket okozott a török kori írásos forrásanyag (elsősorban a Haditanács iratai és a levelezés) zömének hozzáférhetetlen, kiadatlan, ill. nagy tömege miatt áttekinthetetlen (rendezetlen) volta. Előbbiek miatt sok esetben egymásnak ellentmondó adatokat nem állt módunkban ellenőrizni. Fokozta a problémákat az, hogy az erődített ill. várrá alakított kolostorok, mint általában a kisebb erősségek gyakran cseréltek gazdát, s ezt nem tudtuk mindvégig követni. Az őrségek száma és a felszerelés is meglehetősen változó lehetett. Mivel a török kori végházakra vonatkozó adatsoraink meglehetősen hézagosak, ezért összehasonlításokra csak ritkán nyílt lehetőség. Érthetően nem lehetett legkevésbé sem célunk a kutatások bármilyen vonatkozású lezárása, akár időlegesen. Egyelőre még csak az alapok lerakásánál tartunk ezen a téren. Kijelentéseink csak kérdőjelesek lehettek, eredményeink a továbbiakban bizonyára számos helyen kiegészítésre, átértékelésre szorulnak.

161 A XVI-XVII. századi erődített ill. várrá alakított kolostorok vizsgálata voltaképpen a törökkori végvárrendszer genetikus kutatásának része. Itt az ideje, hogy ne a régebbi nagy összefoglalások általánosságait ismételjük unos-untalan, hanem szürkének látszó apró munkával derítsük ki, hogy milyen összetevőkből alakult ki a végvári rendszer és összetétele hogyan változott az évtizedek során.