Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Csorba Csaba: Erődített és várrá alakított kolosorok a Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében

Keszthelyről O. Leuckharden hadmérnök, a rajz és a leírás szerzője a következőket jegyezte fel: „Ez a végház alapjában véve nem más, mint egy öreg, elhanyagolt szerzetesklastrom, (amelyből ma már mást se lehet látni, mint az ugyancsak nagyon romladozó templomot, amelyet élelmiszer és lőszer tárolá­sára használnak) egyébként azonban fekvése miatt ez a hely egy fontos harcállás­pont elsáncolására lenne alkalmas ..." A Balatontól Keszthelyig hegyes karók­kal és árokkal körülvett hajózható csatorna fut, így innen a többi végházakat könnyű lenne megsegíteni. Ezért javasolta, hogy „jobb lenne nagyobb térbefoga­dással itt egy jó erődítményt létesíteni, s amennyire lehetséges, nagyobb figyel­met kellene rá fordítani . . ." 12ü Tihanyban Leuckharden szerint ,,. .. az erődítmény nem más, mint a ko­lostorfalak megmaradt darabjai s valamicske közéjük rakott kerítés, a védelmi vonalra előírt formák teljességgel hiányoznak. Belülről is annyira szűk és olyan rosszul készített, jobbára fából, sövényből, sárból, gallyból, szalmából, tehát tűz­veszélyes anyagokból épült, hogy csaknem jobban kell félni az ellenségtől oda­bent, mint kívül ; . . . minthogy a házak és sáncok . . . szinte egyáltalán nincsenek elválasztva egymástól, ha tűzeset következnék be, szinte lehetetlenné válik az, hogy ezek az emberek a sáncokon állhassanak, és harcolhassanak. Mégis: ha ez a Tyhan felépülne, nagy szolgálatot tenne . . . Miután ez a hely ... a kis vég­helyekhez viszonyítva magas várta, és mintegy előbástya . . . ezért könnyen nyí­lik lehetőség arra, hogy híreket lehessen szerezni a tó túlsó partjáról." Mint Keszthelyen, itt is lehetőség van arra, hogy kikötőt létesítsenek, ezáltal az ellen­séget támadók átszállíthatok, a hajók viszont az ellenség átkelését megakadályoz­hatják. „Miután azonban ezen a végházon sok esztendő óta csak igen keveset javítottak, eltekintve egy rondellától s egy félig felépített bástyától, valamint egy ezen kívül eső új kúttól, éppen ezért nagyon szükséges már itt mielőbb nemcsak egy javítást, hanem sokkal inkább egy újjáépítést sorra keríteni, s ezt meg kell tenni elsősorban az itteni rossz védelmi vonal miatt." 126 A XVII. század közepéről egyébként néhány adatunk van az őrségek lét­számára is : 1652: Kapornakon 100 huszár, 50 hajdú, 1 tüzér Zalaváron 15 huszár, 91 hajdú, 1 tűzmester. 127 Északon Pannonhalmát átépítették az 1640-es években. Az 1650. évi ur­bárium szerint az erősség „vágott kövekből épült, utóbb jól renoválták és 1646­ban cseréppel födték; kerülete szintén renovált, egykor téglafallal és sánccal volt körülvéve, amelynek romjait a vár alattvalói, amikor szükség van rá, sárral fe­dett kerítéssel erősítik meg." 128 1652-ben viszont egy tűzvész okozott nagy károkat. A konvent még ek­kor is működött. A katonaságot a külső erődítményekbe helyezték el, hogy az egyházi tevékenységet ne zavarja. 129 Zalavár és Kapornak őrségére 1660-ból újra van adatunk: Kapornakon 50 huszár, 50 darabont, 1 tüzér, Zalaváron 10 huszár, 100 darabont, 2 tüzér volt. 130 Tehát míg Zalavár őrsége néhány fővel emelkedett, addig Kapornaké jelentősen - egyharmadnyival csökkent. Még 1676-ban és 1685-ben is folytak nagyobb építések Zalaváron, 1687­ben pedig a vár köré vezették a Zala vízét. 131 Egy újabb kolostort is megerődítettek 1658-ban. A nagyjenői pálosok beleegyeztek ugyanis, hogy egykori rendházukat a lakosok védhetővé tegyék. 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom