Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Kanyar József: Somogy agrárgazdasága az 1895. évi mezőgazdasági összeírások tükrében

SOMOGY AGRÁRGAZDASÁGA AZ 1895- ÉVI MEZŐGAZDASÁGI ÖSSZEÍRÁSOK TÜKRÉBEN KANYAR JÓZSEF Aligha mérheti fel bárki is a századfordulón és a század első évtizedeiben a megye agrárviszonyait anélkül, hogy a mezőgazdaság üzemstatisztikai összeírásainak az alapvető forrásait - köztük is az 1895. évit - nem tanulmányozta volna. Még az agrárreformok történeti kutatásánál sem nélkülözhetjük e forrásokat. Köztudott ugyanis, hogy a két világháború között végrehajtott földreform is lényegében az 1895-ös állapotokra épült rá a Horthy-korszak parasztpolitikáját intonáló földreform szerves előzményeként, eredményei pedig az 1935-ös statisztikai adatokban csapódtak le. De aligha lehetne egy huszadik századi agrártörténeti témához is érdemben hozzányúlni az 1895-ös statisztikai felmérések hasznosítása nélkül. Márcsak azért is indokoltnak tűnik e statisztika adatainak az elemzése és felhasználása, - sok egyéb szemponton kívül is - mivel Somogy megye agrárfejlődésében a XIX. és a XX. század fordulója körüli pár esztendő korszakhatárnak látszik. A múlt század végének értékesítési nehézségeivel küszködő mezőgazdaság - a kényszerítő körülményeknek engedelmeskedve - ekkor tért át a korábbitól eltérő gazdálkodási szisztémákra: a határ használat megváltozása részint hozzájárult az állattenyésztés átalakulásához, másrészt ugrásszerűen fejlődésnek indult a mezőgazdasági késztermékek előállításának a másik szektora: a feldolgozó ipar, a főképpen uradalmi kezelésben levő s a nyersanyagforrás mellé települő üzemekkel. Az átalakulás társadalmi tartalmát pedig - kissé sematizálva - mind a kis-, mind pedig a nagybirtokokon a túlmunka fokozásával, tehát a kizsákmányolás növelésével is együttjáró felhalmozás jelentette. Ezeknek az adatsoroknak a vallatását még abban az esetben is érdemes elvégezni, ha e statisztikai hasznosításnak vannak is olyan korlátai - az 1935-ös összeírás adataihoz viszonyítottan - amelyek - mindenekelőtt - a birtokstatisztika-üzemstatisztika kettőségében adódtak. De más meggondolások sem hagyhatók figyelmen kívül a jelzett források felhasználása tekintetében. A két legkritikusabb kérdés részint a „bebíró" rendszer, illetve a közbirtokossági földek elkülönítése, illetve besorolása volt. Miután a területek külön-külön sem érintettek többet, mint a 100 holdon aluli birtokok 8-10%-át, a kapott adatokat mellett - nyugodtan felhasználhatjuk. Ami pedig e statisztikai probléma jelentkezését a nagybirtokok esetében illeti, két meggondolás is vezetett. Az egyik összehasonlító vizsgálat céljaira - úgy érzem - a fenntartandók fenntartása